Zongoraszó az interneten

Hegedűs Endre március 9-én még zenekari zongoraesten lépett fel a Zeneakadémia zsúfolásig megtelt nagytermében, de a két nappal később kihirdetett veszélyhelyzet óta feleségével, Katicával ő is, ahogy ma Magyarországon oly sokan, otthonában várja, hogy a járvány megszűnte után újrainduljon az élet.

– Nagy kegyelemben részesültem, hogy még alig három hete kilencszáz ember előtt eljátszhattam Mozart 20. (d-moll) és Beethoven 4. (G-dúr) zongoraversenyét. Szeretnék még sokszor odaülni az emberek elé, mosolyt, életigenlést, örömet és biztatást adni a zongorázásommal, de addig is, amíg ez lehetségessé válik, minden harmadik napon felteszek a Facebook-oldalamra egy-egy darabot a koncertvideó-felvételeimből, hogy mindenkinek továbbadhassam azt a gyönyörűséget, amit én is ajándékba kaptam – mondta a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, kerületünk díszpolgára, amikor arról kérdeztük, hol hallhatjuk zongorajátékát a bezártság időszakában.

– Hogy érzi magát a jelenlegi helyzetben? 

– Onnan indulnék, hogy mindent ajándékba kaptunk: az életet, a szeretetet, a hitet, a reményt, a házastársunkat, gyermekeinket, a természet szépségét, a zenét a szívünkben és még a nehézségeinket is. Ilyen szemszögből nézve jobb, ha a koronavírus sem fenyegető, százfogú rémként jelenik meg előttünk, hanem inkább egy lehetőségként. Ki tudja, nem ezzel akar-e bennünket a Jóisten jobb útra téríteni? Valószínű, hogy a járvány elmúltával alacsonyabb minőségi szinten élhetjük tovább az életünket, de miféle magas minőség az, amely csak a javakra koncentrál, ahogy ez a pénz uralta világunkban történik. A szellemi élet és a kultúra kedvelőjeként úgy gondolom, hogy máskor is sokkal több időt kellene hagyni a lelki aspektusainkra, mert az ember test és lélek. Az itthoni bezártság jó alkalom arra, hogy picikét csendben maradjunk, mert a lélek csak a csöndben tud igazán megnyílni és érzékeny lenni arra a belső hangra, amely megmondja nekünk, hogy merre kellene tovább haladnunk.

– Mivel tölti az idejét?

– Imádkozom – feleségemmel napjában többször is –, hogy elmúljon felőlünk ez a vész. Délután három órakor Katica katolikus nőcsoportjával az isteni irgalmasság rózsafüzérét mondjuk el, este kilenckor pedig Pio atya „ellenálhatatlan” kilencedét. Ezenkívül őrzöm azt a tudást, amit megszereztem, magyarul gyakorolok. Kissé ugyan visszavet, hogy nincs előttem kitűzött koncert, nehezebben megy a gyakorlás, sokszor felpattanok a zongora mellől, de akkor meg rátalálok a könyvekre, és olvasok, olvasok, mint annak idején, fiatalemberként. Szerencsére van egy kis kertecskénk, azt körül lehet sétálni. Katicámmal együtt figyeljük a virágok nyílását, a madarak röptét, hallgatjuk a csicsergésüket, foglalkozunk a kutyusunkkal és várjuk a jobb időt. Az olvasóknak üzenem, hogy mindenkinek türelmet, kitartást és sok-sok szeretetet kívánok. Személyes találkozásunkig is találjanak örömet a kultúrában, keressék azokat az értékeket, amelyeket az internet kínál, a zene pedig, mint egy szépséges virág, maradjon meg a lelkünkben.

(Tamás Angéla)