Az új esztendő ilyen nehéz helyzetben sem kezdődhet jobban, mint egy nagy zenei élménnyel, a Budafoki Dohnányi Zenekar nívós műsorával, igaz, ezúttal közönség nélkül. Ha néző nem is volt, a taps és a siker mégsem maradt el, dicsérő üzenetekből sem volt hiány.
Szájmaszkban, egymástól tisztes távolságra ültek a Budafoki Dohnányi Zenekar muzsikusai a MÜPA pódiumán, az összhang így is tökéletes volt. Elképzelhető, milyen nehéz lehet visszajelzés, közönség nélkül muzsikálni. Bizony nem szívderítő látvány üres nézőteret nézni a képernyőről – online előadáson –, miközben szebbnél szebb dallamok csendülnek fel. A hagyományos újévi koncert beharangozója figyelemfelkeltő volt, remek zenészekkel (Boldoczki Gábor trombitaművész, Jazzical Trio) és énekesekkel (Rácz Rita, Kálmán Péter) csalogatott. Az est házigazdája és karmestere, Hollerung Gábor például Rácz Rita szopránénekest nemcsak énekhangjáért, színészi játékáért is dicsérte. S valóban, olyan parádésan adta elő Bernstein igen nehéz Kunigunda áriáját, hogy egy színész is megirigyelhetné.
Egy „operettországban” – fogalmazott a karmester – nem maradhat ki az újévi koncertből a keringő, ezúttal Lehár Ferenc macskakeringője, amely „egyik kedvencem”. És nem maradhatott ki a majd kétórás műsorból a ráadásként eljátszott Radetzky-induló sem, amely már „ment magától”, a Dohnányi zenekar vezetője ugyanis sorra járta a Strauss-dallamok eljátszása közben zenészeit, és mindenkinek gratulált. Volt is miért, mert ismét remek zenei élményben volt részünk.
Az online-előadás közben ilyen üzeneteket olvashattunk: „Köszönöm, hogy részese lehetek ennek a csodálatos koncertnek”, „Köszönöm ezt az élményt. Bravó!”, „Hálás köszönet az élményért!”, „Eddig minden koncertjükön személyesen ott voltam, már teljesen ki vagyok éhezve a muzsikájukra”.
Hollerung Gábor így búcsúzott az otthon ülő több ezer nézőtől, miközben boldog újévet kívánt: – Nekünk nagyon nagy erőt ad, hogy ilyen sokan néznek bennünket.
(Temesi László)