Törőcsik Mari itt él közöttünk továbbra is

Két Kossuth-díjas, kerületünkhöz kötődő színművész emlékezik meg az április közepén elhunyt Törőcsik Mariról, a Nemzet Művészéről. Kubik Anna és Eperjes Károly megrendült a szomorú hírtől…

– Óriási veszteség! – ezzel kezdte visszaemlékezését megkeresésünkre Kubik Anna, aki tíz évig Budafokon élt, most is szinte naponta megfordul a kerületben. – Hívott az általa igazgatott Művész Színházba, rendezett engem, de partnere is lehetettem többször, sőt kérésére beugorhattam helyette egy szerepébe. Mély kötődés alakult ki bennem iránta, szinte pályám eleje óta. Sokat várakoztunk az előadás kezdetére közös öltözőben és tördeltük a kezünket, hisz rendkívüli módon izgultunk minden alkalommal. A vele töltött idő színpadon vagy azon kívül is felért egy második színművészeti egyetemmel! Láttam, hogyan épít fel néha a semmiből egy jellemet, hogyan fejez ki erős érzelmeket, hogyan gondolkodik egy-egy szerepről. Mari zseniális színésznő volt! Láttam azt is, mennyire nehezen kezdte a próbát vagy az esti előadást. Mindig ezer fokon égett. Az ő energiája fontos volt az egész szakmának. Mértékadó volt, a legnagyobb tekintély, számára csak a tehetség volt az, ami számított. Rendkívül sokat törődött kollégáival, szót emelt értük, segített mindenkinek, aki méltó volt a támogatására.

Kubik Anna azt is elmondta lapunknak, hogy élő volt a kapcsolatuk, amíg Törőcsik Mari betegsége le nem gyűrte, szakmai tanácsokkal is ellátta, főleg telefonon. Nemcsak a legendás színésznő emlékét őrzi örökké, de egy tőle megörökölt rakott szoknyát is...

– Úgy gondolom, halálával egy egész, több évtizedes, igen jelentős korszak zárult le szakmánkban – tette hozzá.

Eperjes Károly is elérzékenyülve beszélt Törőcsik Mariról, közös munkájukról, életükről, kapcsolatukról.

– Bennünket a film és a színház többször is összehozott, legalább öt darabban és öt filmben játszottunk együtt az évtizedek alatt. A Művész Színházban igazgatóm is volt, színészi pályafutásom egyik legszebb korszakát éltem meg ott, ami elsősorban neki volt köszönhető. Akkor is velem volt, amikor életem fordulópontjához érkeztem. Dosztojevszkij A nagybácsi álma című darabját próbáltuk együtt a világhírű rendezővel, Vasziljevvel, aki kettős jelenetünket egyszer hirtelen leállította. De ez az a pillanat volt, amikor egy sugallatra, belső hangra segített abban, hogy jó irányba tereljen, nemcsak a színészi pályán, de az életben is. Sok szép emlék jut róla eszembe. Például a legelső, amikor felvettek a színművészetire, és örömömben ismeretlenül elmentem hozzá Velembe, hogy ezt a jó hírt közöljem vele. Nagyon kedvesen fogadott és gratulált. S milyen a sors, később az Indián tél című filmben az édesanyámat játszotta! Ezután többször lehettem még a partnere, és mindig nagy élmény volt vele játszanom.

Fantasztikus, különös színésznőt vesztett a magyar és az egyetemes színjátszás, de itt él bennünk továbbra is. Nagyon szerettük és szeretjük őt! Amikor meghallottam a halálhírét, hiába készülhettünk már a legrosszabbra, nagy fájdalmat éreztem. Boldog hazatérést, Marika!

(Temesi László)