Technotörténelem

Barokkos túlzás azt állítani, hogy Budafok lenne a techno otthona, október 2-ig azonban a Haggenmacher sörgyár épületében üzemelő Art Quarter Budapest termeiben látogatható a nemzetközi jelentőségű Techno Worlds kiállítás. 

A főépületbe lépve azonnal érzékelhető, hogy az ember furcsa világba csöppent: a falakon baktériumra hasonlító felvételek sorakoznak, a kopott gerendákat feliratok tarkítják, a szemközti terem falán fotókollázs díszeleg, az egyik sarokban egy faliszőnyegre hajazó, a másikban egy időgépre hasonlító hangszer, tévéképernyők, kábelek, sistergő hangok és villódzó fények.

A Techno Worlds című kiállítást a müncheni Goethe Intézet felkérésére német kurátorok állították össze, a magyar bemutató után pedig a tárlat az Amerikai Egyesült Államokba utazik.

A legtöbb ember számára a techno nem több, mint egy elektronikus, monoton hangzású zenei műfaj, a kiállításból azonban kiderül, hogy a techno ennél sokkal szerteágazóbb valami: globális jelenség, a zene, a művészet, a popkultúra, a média, a politikai médium és a technológia síkjain mozgó stílus. Az európai techno egyidős a rendszerváltással – a kiállításon felelevenednek a szocializmus és a kapitalizmus elemei is.

Az első termet – és a feminizmus témakörét – körbejárva kiderül, hogy az elektromos gitár igenis lehet csajos hangszer, ehhez az elmélethez pedig a Chicks on Speed zenei és művészi formációs, 2003-as We Don’t Play Guitars videója adja az aláfestő zenét. Pontosabban a vizuális demonstrációt. Sőt, egy faliszőnyegre hasonlító hangszer is bebizonyítja, hogy nem minden az, aminek látszik.

Budafok méltán híres a (boros)pincéiről, természetes hát, hogy itt is van látnivaló bőven. A Borsos Lőrinc nevű duó installációja, a Moses techno névre keresztelt hangszer tulajdonképpen nem más, mint egy óriási kődarab – egy műszikla –, amit egy apró fémpálca ütöget. Dum, dum, dum – hangzik az ütemes dobolás: lüktet, mint egy metronóm, a háttérben pedig villódzó fények váltják egymást a ritmussal párhuzamosan. Mi lett volna, ha Mózes dobolni kezd azon a bizonyos sziklán? Hát, a művészek szerint valami ilyesmi…

A negyedik emeleten azonban eláll az ember szava. Félkész állapotban levő, keltetőre emlékeztető, átlátszó zsákok, amelyek csak arra várnak, hogy gigantikus nadrágok töltsék meg őket. Bakelitlemezből kirakott fal, amely valójában egy keresztrejtvény, csak a fekete kockákat detroiti hanghordozók helyettesítik.

(Gáll Anna)