?Szerencsés vagyok, mert műfajok között vándorolhatok?

Gyönyörű, mosolygós, temperamentumos és jól énekel. Dancs Annamarinál minden együtt van, amivel meghódítja a közönséget, a tánctudásáról és színészi játékáról nem is beszélve. A Budapesti Operettszínház művésze június 21-én lép fel Budafokon, a Kerület Napján, ahol együtt nosztalgiázhatunk vidám, zenés műsorán. Szubrettként és primadonnaként is letette névjegyét a színpadon. Továbbá nemcsak énekesként és színészként, de ifjú anyaként is helytáll.

Erdélyből jött, s csaknem egy évtizede él köztünk, Budapesten, ahol már otthonosan mozog. Azóta látjuk őt szubrett- és primadonnaszerepekben, s bárhol lép fel, mindenütt sikert arat. Láthatóan az operett műfajára termett, de musicalben, sőt, táncdalok előadásában is jeleskedik. Minderről a budafoki közönség is meggyőződhet a Kerület Napján. Dancs Annamari igyekezett olyan műsort összeállítani, amely minden korosztályhoz szól, fiataltól az idősig.

– Meglepő, hogy az operett és a musical mellett táncdalokat is énekel. Honnan jött a könnyűzene iránti rajongása, és mióta hódol ennek a műfajnak?
– Bármilyen hihetetlennek tűnik, könnyűzene-énekesként kezdtem a pályafutásomat 1996-ban, és szép sikereket is értem el kis hazámban. Sokat koncerteztem nemcsak Erdély-szerte, de a nagyvilágban élő magyarok körében is, Svédországtól Amerikáig. Tizenegy szólólemezem, csaknem másfélszáz saját dalom készült el, illetve egy tucat videoklip is, amelyek mind megtalálhatók a világhálón. Talán még meglepőbb lehet sokaknak, hogy ilyen előzmények után a Kolozsvári Zeneakadémia operaénekesi szakán diplomáztam.

– Mégsem operaénekes lett…
– Valóban, mert az operett jobban illik az egyéniségemhez. Akkoriban nem volt a romániai színművészetin sem operett-, sem musicaloktatás, így kerültem az operaénekesi szakra, ahol jó tanáraim voltak. Úgy fejlesztették a hangomat, hogy közben vigyáztak rá, több műfajnak is megmaradjon, illetve megfeleljen. Mint énekes-színész, először 2010 tavaszán debütáltam a Román Nemzeti Operettszínházban, a Csárdáskirálynő nagyoperettben.

– Azóta már több változatban is játszott a Kálmán Imre-darabban.
– És összesen négy nyelven énekeltem a Stázi szerepét, ugyanabban a rendezésben: románul, magyarul, németül és olaszul. Legutóbb tavaly, Triesztben léptünk fel a Csárdáskirálynővel, ott természetesen olasz nyelven. Mindig van bennem egy kis izgalom, főleg, ha külföldön játszunk, hiszen nem biztos, hogy minden szavunk vagy poénunk úgy szól, mintha magyarul adnánk elő. Hihetetlen, amit a társulat ilyenkor véghezvisz, hetek alatt mindenki annyira megtanulja a szerepét egy idegen nyelven, mintha helyi színész lenne. És szerencsére a siker, az elismerés sem marad el.

– Merre járt még a nagyvilágban az operettnek köszönhetően?
– Az egzotikus országok közül például Indiában, Japánban, Azerbajdzsánban, de visszatérő vendégek vagyunk Izraelben, Oroszországban és természetesen Németországban, ahová szinte hazajárunk. Az operett nekem igen sok lehetőséget adott nemcsak a világlátásban, hanem a művészi kiteljesedésben is.

– Akkor az operett az igazi szerelem?
– Nagyon megszerettem ezt a műfajt, de természetesen minden jó muzsikát, műfajt szívesen hallgatok, énekelek.

– Mint például a musicalt, amiben szintén jeleskedik? Mi a különbség a két műfaj között éneklésben?
– Az operett, szerintem, jóval nehezebb, klasszikus énekhangképzést, színészetet, tánctudást igényel. A musical sem egyszerű műfaj, de azt könnyűzenei hanggal is el lehet énekelni. Egyébként mindkét műfajban születtek könnyebb és nehezebb dalok is. Az a különbség még a két zsáner között, hogy a musicalben mindig drámai a vég, az operett jóval vidámabb, és a Mosoly országa kivételével mind happy enddel zárul. Az operett a vidám énemhez jobban passzol, azon belül pedig inkább a szubrett szerepköre, de naiva primadonna szerepeket is eljátszottam már. Szerencsésnek tartom magam, amiért a műfajok között kalandozhatok.

– Ön dekoratív, szép hölgy. Ez mennyiben segít a színpadon?
– Nyilván nem árt a szépség, mert a közönség szereti a dekoratív embereket, de megjegyzem, ez nem minden. A külsőn és a jó hangon kívül még sok mindennek passzolnia kell ahhoz, hogy a közönséget magunkkal tudjuk ragadni.

– Hol lehet önt látni, hallani, és milyen darabokban?
 – A legtöbbet természetesen az Operettszínházban, például a Lili bárónőben és az Ének az esőben című musicalben, az István, a királyban, a Mayában, A chicagói hercegnőben szubrettszerepeket játszom. Nyáron az Oroszlános udvarban a már hagyományosnak mondható Palota Koncerten is fellépek. A budafoki koncertem előtt pedig pár napot Montenegróban töltöttem, ahol egy igen színvonalas operettgálán vettem részt. Zsúfolt nyaram lesz, folyamatosan koncertezni fogok, de azért igyekszem úgy alakítani a programomat, hogy sokat legyünk együtt a kisfiammal és a párommal.

– Hogyan lehet kisfia nevelése mellett beosztani az idejét, és a munkára koncentrálni?
– Nem könnyű, de ha hosszabb turnéra utazom, azonnal jön az édesanyám Erdélyből. Most van abban a korban a fiam, amikor nagyon oda kell figyelni rá, és nem szeretném, ha hiányozna neki az anyukája. Szerencsére a párom is nagyon sokat segít Ádám fiam nevelésében, igazi férfipélda a számára. A fiam születése óta tudom, hogy nem a színpadi csillogás jelenti a legnagyobb elismerést és boldogságot...

Temesi László