A Hooligansből ismert Csipa örömzenével kedveskedett a budafoki közönségnek
Bloomington és Szerencs között legalább akkora a távolság, mint amekkora David Lee Roth és Csipa, alias Ördög Tibor között. A néhai Van Halen zenekar énekese ihlette Szerencs magyar szülöttét, hogy ne csak a jól megszokott pop-rock számokat énekelje el, hanem más stílusban is megmutassa magát a közönségnek. A kísérletező kedvű énekes élvezi az életet, remekül szánkózik, és karácsonykor mindig meglátogatja az édesanyját.
– Nem szokványos váltás egy pop-rock műfajban alkotó zenésztől, énekestől, ha hirtelen feltalálja magát a jazz és a swing világában. Honnan jött a Csipa és a Kisamerika? Meséljen a kezdetekről!
– A gondolat jó régen megfogant… 2005-ben a Petőfi Csarnokban játszottunk a Hooligansszel, és Varga Tibor szaxofonos barátomék alkották a fúvós szekciót. Ez volt a történelmi pillanat, mert ekkor próbáltuk ki először, milyen az, amikor a Hooligans kiegészül fúvós zenészekkel. Néhány számunkat „megvariáltuk”, kicsit swingesebbre, jazzesebbre vettük. Jó poénnak tűnt, jól szórakoztunk, szerintem a közönség is szerette a feldolgozásokat. Komolyabb formában is szerettem volna foglalkozni ezzel, később sikerült rábeszélnünk a kiváló gitárost, Szili Robit is, hogy csatlakozzon hozzánk, majd kiegészültünk Radics József bőgőssel és Adamecz Józsival, a dobossal. Beszállt közénk Dorogi Ákos billentyűs, és két hölgyet, Moravszki Enikőt és Gőbölös Krisztinát is sikerült megnyernünk. Ők most az ABBA-feldolgozásokat játszó zenekarban énekelgetnek. A zenekarral évente két-három fellépést vállalunk, szándékosan nem akarunk minden falunapon játszani, és az igazat megvallva nyáron a Hooligans mellett nincs is nagyon sok időm másra. Így a késő őszi, korai téli hónapokban szoktunk koncertezni, amikor sikerül összeszervezni a csapatot. Igazából ez klasszikus örömzenélés.
– Korábban is énekelt swinget, vagy részt vett-e bármilyen jazzformációban?
– Nem, dehogy. David Lee Roth, a Van Halen alapítója is kiadott annak idején egy csomó feldolgozáslemezt, például Frank Sinatra-számokat áthangszerelve. Ő rockosabb stílusban játszotta el az örökzöld dalokat, igaz, van olyan szólólemeze, amin swing stílusban énekel, többek között a Just a Gigolót is. Nekem nagyon tetszett, ez adta az ihletet, hogy csináljunk valami hasonlót, mert ilyet még soha nem hallottam Magyarországon.
– A zenekar névválasztása honnan ered? A Csipát értem, az a beceneve, de a Kisamerika? A hangulatra, a swingre utal?
– Igen, idézőjelben, kicsit amerikaias akar lenni. Kisamerika – ha hiszi, ha nem – egy „falu”, egészen pontosan Ózd külvárosa. Varga Tibi barátom ózdi, ő találta ki a nevet, tőle tudom.
– Mondjon néhány számot, amit hallhattak a budafoki koncerten.
– Néhány Hooligans-szám átdolgozva, például a Királylány vagy, a Nézz rám, és a Legyen valami. A többi feldolgozás a hasonszőrű zenekaroktól.
– És mi a helyzet az „anyazenekarral”,
a Hooligansszel?
– Mostanában készült el az új lemezünk, egy-két héten belül már kapható is lesz a Mol-kutakon. És ha nem is gyorsan, de határozottan készülünk a márciusi Aréna-koncertre, két és fél órás Hooligans-show-t szeretnénk csinálni. Legalábbis ez a tervünk.
– Hogy áll a szabadidővel?
– Az ünnepek előtt, hála istennek, van belőle. Minden nyáron kicsit „meghalunk”, teljesen tele van a naptárunk júniustól októberig.
– Közelednek az ünnepek. Mennyire fontos önnek
a karácsony?
– Bevallom, nem vagyok családcentrikus, de ilyenkor – ha csak néhány órára is – mindig hazamegyek. Váltok néhány szót édesanyámmal és a testvéreimmel. Aztán hazajövök, idén szerintem egyedül leszek itthon.
– Az ajándékozást fontosnak tartja?
– Persze, viszek haza egy-két ruhadarabot vagy bármit, amire édesanyámnak szüksége van.
– A téli sportok játszanak?
– Nem síelek, viszont nagyon jól tudok szánkózni. Inkább a nyári sportokat kedvelem.
– Szokott visszatekinteni a maga mögött hagyott évre? Esetleg tervez a jövőre?
– Nem vagyok ilyen típus. Így ötven felé, lehet, hogy furán hangzik a carpe diem, de szerintem jó. Mit csináljak, ha egyszer így jár az agyam…? Nem szoktam előre gondolkodni. Ilyen vagyok.
Szilágyi László