Romantika vadszőlőfüggönnyel

A romantikus nevű étterem mindig is izgatta a fantáziámat, de valahogy sohasem adódott alkalom, hogy megismerjem. Most végre megtört a jég, felkereshettem a budatétényi Jókai Mór utcában a Borköltők Társasága Pinceéttermet, amely évek óta fontos állomása a Budafoki Pincejáratnak.

Ha az ember autóval végighajt a Jókai Mór utcán – egyszer, kétszer, háromszor –, talán nem is tűnik a szemébe a Borköltők Társasága Pinceétterem. A vendéglátóegység a 26. szám alatt található, de ott egy vadszőlővel és borostyánnal sűrűn benőtt kerítés és egy kovácsoltvas kapu van – ez volna az étterem?!

Igen, ez, mert már nyitja is a kaput a főnök, Nagy Henrietta. Kedves, mosolygós, szőke fiatalasszony.

A kerthelyiség ilyenkor, október közepén már nem üzemel, átvágunk rajta, és belépünk a pinceétterembe. Mert bizony a Borköltők Társasága bekapcsolódott a Pincejáratba, kerületünk idegenforgalmi csúcstermékébe.

„Valójában nehezen tudnám megmondani, merre tartunk, milyen az üzleti stratégiánk – mondta Henrietta. – Körülbelül két és fél éve, még a koronavírus-járvány kitörése előtt megszüntettük az a la carte kiszolgálást, azóta csak rendeléseket veszünk fel, előre bejelentett rendezvényeket tartunk, hiszen csak ketten vagyunk a férjemmel – ő a szakács. Rengeteg energiát emésztett fel az a la carte működés, már a családi életünk rovására ment, ezért váltottunk. A manapság divatos slow food trendet képviseljük, nálunk nem kell kapkodnia a vendégnek.”

Az étterem így is szerves része Budafok-Téténynek, jobbára kerületi vendégek veszik igénybe a szolgáltatásait – születésnapokat, esküvőket, céges rendezvényeket tartanak. Amikor megkérdezem, hogy sok-e a vendég, egy kicsit felhúzza a vállát.

„Minden relatív – mondja. – Most, a koronavírus-járványt követően, illetve még a negyedik hullám idején minden soknak számít a böjt hónapjai után. A nyarunk egész jó volt, sok munkánk volt. 2005 nyarán nyitottunk, akkor kezdtünk el eleinte rendezvényeket szervezni, az étterem nevét a férjem találta ki afféle utánérzésként a nagy sikerű filmre, valami olyan nevet akartunk, ami nem annyira hétköznapi. Alapvetően a magyaros konyhát műveljük, hagyományőrző módon, de néha egy-egy kevésbé magyaros fogást is beiktatunk kérésre, ilyen például a lazac.”

Hátrapillantunk az impozáns pincébe, ami a domb gyomrába vezet.

„Ezt a pincét jó kétszázötven éve vájták, vélhetően még a Mária Terézia idején érkezett első sváb telepesek – meséli vendéglátóm. – Adta magát, hogy csatlakozunk a Budafoki Pincejárathoz. Ehhez a pincéhez, ehhez a környezethez nem illene a fine dining vonal, ezért is maradtunk a hagyományos ételeknél. Igyekszünk helyi, azaz budafoki pincészetek által palackozott borokat kínálni az ételeinkhez, így a Garamvári-, a Lics-, a Katona- és a Várszegi-pincéből, nagyon szeretik a vendégeink a pezsgőt, a Törleyt és a Garamvárit”.

A kerületi éttermek közül az elsők között csatlakoztak a Pincejárathoz. A rendezvény legközelebb november első szombatján lesz, amikor ismét várják a vendégeket a vacsorával egybekötött pincekvíz programjukra.

(Ch. Gáll András)