Portrék Cziffra Györgyről

Cziffra György zongorajátéka és francia környezete ihlette meg a sokáig Franciaországban élő, majd évekkel ezelőtt haza – ráadásul a szomszéd kerületbe – költözött Kürthy Hanna festőművészt, akinek a képei január 28-ig a XII. kerületi Hegyvidéki Kulturális Szalonban láthatók. Érdemes a kiállítást beiktatni szabadidőnkbe…

Kerületünk egykori lakója, a világhírű zongoraművész születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett tárlaton kiderül, hogyan kapcsolódik össze a két művész életútja, és hogyan kapcsolódnak össze a különféle művészeti ágak egy francia kisváros kápolnájában. Kürthy Hanna évtizedek óta kötődik a neves zenészhez – akit még Budapesten ismert meg –, valamint Senlis városához és annak híressé vált kápolnájához, a Saint Frambourghoz.

– 1976-ban megnyertem a Cziffra Alapítvány emblémapályázatát – mondta lapunknak a festőművész –, és ezután a világhírű zongoraművész meghívására három hónapot töltöttem az alapítvány székhelyén, a Párizs közeli Senlisban, ahogy tartják, Franciaország bölcsőjében. Ekkor nyílt lehetőségem művészi készségem továbbfejlesztésére Catherine Bacot rajziskolájában. A Cziffra-alapítvány megnyitóünnepségén ismertem meg későbbi francia férjemet, akivel bejártam a világot, Franciaországon kívül éltem az Egyesült Államokban, Görögországban, Elefántcsontparton és most Budapesten. Többször jártam az elmúlt években Budafok-Tétényben Cziffra-rendezvényeken, és örömmel tapasztalom, hogy mennyire ápolják itt az emlékét.

Kürthy Hannának a világ számos pontján volt kiállítása, de, ami talán a legmeghatározóbb volt az életében, hogy éveket tölthetett Cziffra György közelében Franciaországban. A következőket mesélte erről az időszakáról:

– Az ablakomból láttam, hallottam, ahogy naponta nyolc-tíz órát gyakorol a szomszéd helyiségben. Az volt az érzésem, mintha folyamatos koncerten lennék. Nagy élmény volt ilyen környezetben alkotni, inspirálóan hatott rám. Látva, hallva játékának lendületét és a sok-sok gyakorlással a tökéletességre való törekvést, sokat segített a művészethez való hozzáállásomban. Ott váltam érett, tudatos művésszé. Cziffra György engem is a tökéletességre ösztönzött, és arra, hogy egy művet nem lehet abbahagyni, míg biztosak nem vagyunk benne, hogy elkészültünk vele. Néha átjött, megnézte a munkámat, megdicsérte, majd visszament zongorázni. Csodálatos ember, szerény, igazi példakép volt mindenki számára. Akkoriban írta az Ágyúk és virágok című életrajzát, amit én illusztráltam. Esténként sokat mesélt az életéről, egy hatalmas faasztalnál ült az ebédlőben a bárpult mellett. Feledhetetlen pillanatok voltak! A Cziffra-inspirációkból született grafikákat, festményeket állítottam most ki a kulturális szalonban, de remélem, egyszer Budafokon is láthatók lesznek.

A festőművész – aki már négyéves korában első díjat nyert az UNESCO nemzetközi gyermekrajzversenyén – építészmérnökként szerzett diplomát Budapesten, és ahogy elmondta, egyetemi évei alatt rengeteg épületrajzot készített, s ez a precizitás „jön vissza” a képein, főleg különféle épületábrázolásain.

Kürthy Hanna kiállításán látható egy 12 lapból álló sorozat, amelyet ez alkalomból a Szamos Kultúráért Alapítvány egy szép kiadványban is megjelentetett. Minden képhez a Magyar Nemzet írója és grafikusa, Szerényi Gábor írt verset, ami érdekes kapcsolódása a képzőművészetnek és a költészetnek. Természetesen a meseszerű történet szintén kötődik Cziffra Györgyhöz és szeretett kápolnájához.

Temesi László