Pólós és borász

A borászok közt a legjobb vízilabdázó, és a vízilabdázók között a legjobb borász. Bíró Attila, a magyar női vízilabda-válogatott egri illetőségű szövetségi kapitánya előszeretettel jellemzi magát így, és aki látta „Birgét” pólózni a nyolcvanas, kilencvenes évek fordulóján, s megkóstolta a chardonnay-ját vagy a kékfrankos roséját, az nem kérdőjelezi meg a fentiek igazát. A kapitány édesapjától, a neves borász Bíró Bélától örökölte a mesterség szeretetét, de azért az sem ártott a sokoldalú sportembernek, hogy elvégezte a budafoki Soós István Borászati és Élelmiszeripari Szakgimnázium és Szakközépiskolát.

A női vízilabda-válogatott bravúros győzelme a trieszti olimpiai selejtezőn, s az ezzel együtt járó kijutás a tokiói játékokra tehát egy kicsit kerületünk sikere is, már csak azért is, mert „Birge” nem csupán a „Soóson” keresztül kötődik Budafokhoz.

„Hosszú évekig együtt pólóztam a Fradiban legendás csapatkapitányunkkal, Varga Gusztávval, nem is egyszer borozgattunk Gusztiék Péter-Pál utcai házában, vagy a Mézesfehér utcában, ahol korábban laktak – idézte fel a régi szép időket a háromgyermekes családapa. – És hát mondanom sem kell, hogy rendszeres vendége, az utóbbi időben pedig kiállítója voltam a Pezsgő- és Borfesztiválnak.”

Bíróék Eger környéki dűlőiken organikus szőlőtermesztést folytatnak, ami nem bio, de majdnem az. Az organikus művelés azt jelenti, hogy Bíróék felszívódó vegyszereket nem használnak, de kénnel vagy rézgáliccal lehet permetezni, amelyek hagyományos anyagok. De a borkészítés során is azt akarják visszaadni a borban, amit a természettől kaptak, ahogy leszedték a szőlőt, naturálisan. Attiláék egyedi borokat szeretnének készíteni, olyasmit, amit az Art & More művészeti társulásban is előállítanak, és amelynek ő is tagja. Egy nagyon tehetséges festő, Solymosi Miklós képeihez is készít egyedi bort, amit egyedi címkén is szeretne megjeleníteni. Így tudnának kiemelkedni a nemzetközi sokszínűségből. Bíróék csak saját szőlőből készítenek bort, nem vásárolnak. 2019-ben a meleg miatt két héttel korábban kezdték a szüretet, tavaly csak augusztus végén, de ezért tovább is tartott, szerencsére hosszú volt a vénasszonyok nyara. Általában a muskotállyal, a muscat otonellel, a vörösek közül az oportóval, a turánnal kezdenek, legkésőbb a nagy világfajtákat, a merlot-t, a cabernet-t és a kékfrankost szedik.

A borkészítés fortélyait Attila a budafoki Soós István Borászati és Élelmiszeripari Szakgimnázium és Szakközépiskolában sajátította el, mi magunk is megkóstoltuk 2004-es vizsgaborát, utólag is megajánlottuk a jeles osztályzatot.

Bíró Attila főfoglalkozásban azért mégiscsak a női vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, így muszáj szót ejteni a pólóról is. Január 17–24. között rendezték Triesztben az olimpiai selejtező tornát, ami számukra egyetlen meccsre, az elődöntőre van kihegyezve, hiszen az első kettő jutott ki Tokióba.

„A csoportunkban simán kikaptunk a görögöktől, meglátszott a lányokon, hogy csaknem egy éve nem játszottak tétmeccset. Így az elődöntőben a házigazda olaszokkal kerültünk szembe, minden körülmény ellenünk szólt – mesélte utólag már megkönnyebbülten a kapitány. – Keszthelyi Ritáék azonban nem egészen három perc leforgása alatt 3-0-ra megugrottak, és utána már nem is néztek vissza, 13-10-re győztek, és ezzel megvolt a tokiói repülőjegyünk. A sok jó teljesítmény közül a 20 éves kapusunk, Magyari Alda parádés védéseit kell kiemelnem, no meg csapatkapitányunk, Rita lehengerlő játékát, őt a világ legjobb női pólósának tartom. Az első helyért vívott, Hollandia elleni finálénak már nem volt igazán tétje, de a biztonság kedvéért őket is megvertük 13-11-re.”

Ezek után talán megbocsátható, hogy a döntő éjszakáján elfogyott néhány üveggel a Bíró-birtok híresen finom boraiból...

(Ch. Gáll András)