Párizs aranykora a színpadon

Különleges szimfonikus színházi játék részese lehetett az, aki február elsején ellátogatott a Müpába, hogy megnézze Shakespeare Sok hűhó semmiért című vígjátékát a Szegedi Nemzeti Színház és más társulatok színészei, valamint a Budafoki Dohnányi Zenekar (BDZ) előadásában. Az egyedi, zenés produkciót csak ezen a napon és csak itt láthatta a közönség.

A szimfonikus zenekar művészeti vezetőjével, Hollerung Gáborral az egyszeri bemutatóról beszélgettünk, de szóba került a közelgő Cziffra Fesztivál és a hétvégén lezajlott Prokofjev-maraton is.

– Újszerűnek számít a szimfonikus zenével együtt lélegző színházi játék?

– A 20-as, 30-as években még nem volt ismeretlen, hogy nagy zeneszerzők által írott zenék szólaljanak meg a színpadi mű alatt, de mára a kísérőzene műfaja lényegében kihalt, az előadás tehát ilyen értelemben újszerű. Korngold több színházi műhöz és filmhez komponált kísérőzenét, ahogy a Sok hűhó semmiért című drámához is. A Müpában azonban nemcsak ebből a kísérőzenéből, hanem a Koldus és királyfi című film zenéjéből, és ennek zenei anyagából írt Hegedűversenyéből is játszottunk a szöveghez illeszkedő részleteket. Célunk volt, hogy a hangversenyekre ritkábban járó, de színdarabokat szerető emberek érzékeljék és átéljék, mennyire fontos a zene egy színházi előadáson. 

Nagy örömünkre jó páran eljöttek a színházi világból is, és meglepve látták, hogy Shakespeare egyik legnépszerűbb vígjátékából mennyire új dolgot lehet alkotni akkor, ha a szimfonikus zenekart, az élőzenét a „színpadra visszük”.

– A Cziffra Fesztivál díjkiosztóval egybekötött nyitókoncertjén, mely a Párizs aranykora címet viseli, Balázs János és Sandro De Palma zongoraművészekkel játszik együtt a BDZ, amely hangversenyen Saint-Saëns Állatok farsangja c. műve Lackfi János kommentárjaival csendül fel a Zeneakadémia Nagytermében. 

– Nem először dolgozunk Lackfival, és mindig nagy élmény a vele való közös munka. A covididőszak alatt felkértük, hogy Haydn Megváltónk utolsó hét szava a keresztfán című művéhez írjon a hét szóhoz illeszkedő verseket. 

– Január végén a Dohnányi-bérlet előadásán és a hétvégén megrendezett Prokofjev-maratonon Kelemen Barnabás hegedűművész játszott a zenekarral. Miért fontos változtatni a hagyományos programokon?

– A tehetség, a virtuozitás és a népszerűség ma már nem elég, mindenbe bele kell vinni egy pici új színt. Meg kell próbálnunk a közönség számára újdonságot, különlegességet, eddig nem hallottat mutatni, ahogy ezt tesszük a Párizs aranykora című hangversenyünkön is, mert csak így lehet talpon maradni és a közönséget magunkhoz vonzani.

Tamás Angéla