Örömzene és borbemutató

Harmadik alkalommal lépett a kerületi közönség elé a két éve alapított Promontor Jazz Trió, legutóbb a Gondűző Borkóstolón. A nevükből következtetve három zenészre számított az átrium közönsége, azonban négyen szórakoztatták a Magdolna Udvarban összegyűlteket. Aki ősszel a Katona pincében hallotta a zenekart muzsikálni, az csodálkozhatott, mert más zenészek álltak a színpadon, mint akkor, és a negyedik fellépő, a törékeny, gyönyörű hangú énekesnő is meglepetés volt.

A négytagú trióról, a rendhagyó zenekarról és a zenélés öröméről Borhi Miklóssal beszélgettünk, akit sokan kizárólag a Madarak házibuli-zenekarral hoznak összefüggésbe, pedig nevéhez fűződik a Doors and More, A fehér mandolin, valamint a Promontor Jazz Trió is, és Orbán Borival „szövetkezve” már a Madarak is más irányba szárnyal. A nagytétényi énekes-gitáros zongorázik, harsonázik, harmonikázik, és az olasz zene kedvéért nem olyan régen a mandolint is újra elővette.

– Hogy érezték magukat ezen a bor köré szervezett rendezvényen?

– Háttérzenélésre hívtak minket, de egészen másképp alakult. Éreztem, hogy zeneértő közönségünk lesz, ezért is hívtam el Orbán Borit, aki nagy sikert aratott az ötvenes évek olasz bárzenéjével. Elég nagy kihívás volt, hogy négy remek bor bemutatójához hat alkalommal játszottunk, és minden blokkban mesével felvezetett hat-hét dalt, így igazából hat minikoncertet adtunk. Az igényes közönségnek köszönhető, hogy jól el is fáradtunk a végére, de hatalmas élmény volt, ahogy a háttérzenélés különleges koncertté vált. Az est újdonsága, hogy beszélünk is kellett, és ami egy ilyen felkérésnél nem szokott előfordulni, sokan autogramot is kértek.

– Mit tudhatunk a Promontor Jazz Trióról?

– Szaxofonos barátommal, Tarczali Jenővel hoztuk létre a zenekart, nagyjából két éve. Legalább tíz jó zenésszel dolgozunk együtt, gyakran cserélgetve a felállást a saját örömünkre játszunk. A biztos pont Pleskó Béla dobos, mellette most Horváth Levente volt a billentyűs, én pedig gitároztam és harmonikáztam. Nem akarunk mást, mint mívesen zenélni. Nyitott művészcsapat vagyunk, akik nem ebből élünk.

– Mikor találkozhatnak a kerületiek a zenéjükkel?

– Szívesen játszunk színvonalas rendezvények háttérzenekaraként, zárt körű közösségeknek, de fontos, hogy nem mindenáron és nem mindenhol. Közel harminc éve a kerületben élek a családommal – tíz éve Nagytétényben –, és bár „gyüttment” vagyok, idetartozónak érzem magam, ezért külön örömmel lennénk háttere míves kerületi eseményeknek, kiállításoknak, borral kapcsolatos programoknak vagy egyéb kulturális rendezvényeknek.

(Tamás Angéla)