Ócsai Károly emlékezete
Emlékkiállítás nyílt a tíz éve elhunyt Ócsai Károly szobrászművész kartonmunkáiból a Magdolna Udvar művészeti galériájában. A többféle anyaggal dolgozó művész szobrai, kisplasztikái és érmei helyett ezen a tárlaton papírból készült alkotásai engednek bepillantást szellemi alkotóműhelyébe.
A Magdolna Udvar önálló kis kiállítóhelyiségében kartonszobrokat, domborműveket, illetve domborműszerű alkotásokat láthatnak az érdeklődők, akikből a megnyitón olyan sokan voltak, hogy a terembe vezető folyosó is zsúfolásig megtelt. Sokan voltak kíváncsiak Ócsai Károly munkáira, hiszen a művész kerületünkben élt, alkotott és tanított évtizedeken át.
A november 30-ig megtekinthető emlékkiállítás megnyitóján Feledy Balázs méltatta a művészt. A művészeti író személyes hangnemet ütött meg, amikor felidézte Budafokon töltött éveit és kapcsolatát a szobrászművésszel.
– Ócsai más volt, mint a többi művész. Nem extravaganciájával, nem látványos gesztusokkal, nem hangoskodással és semmiképpen nem magamutogatással élt. Szobrász volt, de azonnal kitűnt szabatos beszédével, okosságával, kiemelkedő olvasottságával, műveltségével. Szobrász volt, de egyben gondolkodó is, amely kiemeli őt a kortárs magyar szobrászok sorából – mutatta be az alkotót.
Feledy Balázs, a kiállítás kurátora ezt követően beszélt Ócsai Károly művészetéről, a bemutatásra kiválogatott művekről és arról a négyszázötven oldalas monográfiáról is, amely Tokai Gábor művészettörténész szerkesztésében, Bakonyvári M. Ágnes művészettörténész és Neducza Náda (Ócsai Károly özvegye – a szerk.) segítségével 2016-ban a művészről megjelent.
A megnyitón egy 2006-ban készült tévéfelvételt is lejátszottak, amelyben a művész kifejtette: „A szobrászat a drámához áll közel, mert kevés eszközzel, gyakran emberfigurájával, vagy annak mozgását idéző elvontabb formákkal teremt konfliktushelyzetet, amelynek megoldását is tartalmazza.”
Az 1956-os forradalomban is részt vevő Ócsai Károly tíz éven át tanított szobrászatot a Nádasdy Kálmán Művészeti Iskolában. Első egyéni kiállítását követően, a 70-es évektől kezdve rendszeresen szerepelt a kortárs magyar képzőművészet valamennyi jelentős csoportos tárlatán. Tevékenységét különböző szakmai fórumok számos díjjal ismerték el, így 2000-ben elnyerte a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének Millenniumi fődíját, 2003-ban pedig a Munkácsy Mihály-díjat.
Köztéri szobrai közül az egyik, a Tétényi csata emlékműve a Nagytétényi Kastélymúzeum előtti téren áll, de a legkiemelkedőbbek a Tabánban, illetve Süttőn felállított, személyes élményeiből táplálkozó 1956-os emlékművei.
Tamás Angéla