Nem ülnek a babérokon
A koronavírus nemcsak a művészeket halkította el, a más területen dolgozók élete sem pezseg mostanában. A Szolnoki–Zsadon színészházaspár azonban ebben a nehéz időszakban sem ül a babérjain, újabb feladatokra készülnek…
A népszerű házaspár Budafok-Tétényben is jól ismert, többször lépett fel kerületünkben, s nemegyszer fordult meg Leblanc Győző operaénekes nagytétényi házában, hiszen többször dolgoztak és turnéztak együtt, még Japánban is felléptek közös produkcióban.
– Bírják még a színpad nélküli életet? – kérdeztük tőlük.
– Bírjuk, de fogy a türelem – válaszolta Szolnoki Tibor Jászai Mari-díjas színművész. – Bár tudjuk, türelmesnek kell még egy darabig lennünk, hogy átvészeljük ezt a nehéz időszakot. Borzasztó évet zártunk tavaly!
– Betartjuk a szabályokat, nem megyünk közösségbe, ha mégis, például bevásárolni, természetesen az utcán is viseljük a maszkot – vette át a szót Zsadon Andrea Jászai Mari-díjas operettprimadonna. – Sajnos az elmúlt hónapokban nagyon sok barátunkat veszítettük el, nem is olyan régen Böröndi Tamást, akivel szinte naponta találkoztunk. Tibornak a színművészeti főiskola óta, azaz több mint negyven éve az egyik legjobb barátja és kollégája volt.
– Mivel teltek a nehéz hónapok?
Zsadon Andrea: – Tavaly nyáron még tábort tartottunk a gyerekeknek, akiket megismertettünk a színészi mesterséggel, és vártuk, mikor léphetünk újra színpadra. Az ősszel hívták Tibort a Csárdáskirálynő felvételére, de az egyre súlyosbodó járványhelyzet miatt nem vállalta a szereplést.
Szolnoki Tibor: – Sok előadásunk elmaradt az elmúlt évben, így helyette főleg kertészkedtünk és olvastunk. Szeretem a szépirodalmat és a történelmi témájú könyveket. Ebben a nehéz helyzetben próbáltam a jobbnál jobb művekbe kapaszkodni…
– Mennyire lustul el a színészi agy ilyen hosszú fellépés nélküli időszakban?
Zsadon Andrea: – Elég jelentősen, hiszen nem kell felkészülni se a próbákra, se az előadásokra, nem kell napi szinten igénybe venni a memóriánkat. Az egy-egy darabra való koncentrálás, bizony, évtizedeken át hozzátartozott az életünkhöz, de immár egy éve nem, pedig az agyat rendszeresen dolgoztatni kell.
Szolnoki Tibor: – A napi rutin, készülés a színházi feladatokra, nagyon hiányzik. A kedélyállapotunkra is kihat, hogy este hétkor mostanában nem gördül fel a függöny.
– Új esztendő, új reményekkel. Készülnek új feladatokra?
Szolnoki Tibor: – Békéscsabán február közepétől próbálom a Viktória című operettet, és nagy örömünkre együtt leszünk anyaszínházunkban, az Operettszínházban a Hegedűs a háztetőn című musicalben.
Zsadon Andrea: – S szeretnénk végre bemutatni Sopronban Kálmán: A cigányprímás produkciónkat az Operettvilág Együttes vendégjátékaként, valamint Pozsgai Zsolt Jávor hajnalai című darabját. Van tervünk, feladatunk, csak a járvány is engedje a megvalósításukat. Minden tekintetben pozitívak vagyunk, csak a vírustesztünk nem, szerencsére…
– Beoltatják magukat?
– Természetesen! Nagyon várjuk az oltást, mindegy, hogy orosz vagy kínai, csak jönne már az a vakcina! – válaszolták szinte egyszerre.
(Temesi László)