Mindenhol a zene szolgálatában

Születésnapja alkalmából köszöntötte Zelinka Tamást a Budafoki Dohnányi Zenekar péntek esti koncertjén Hollerung Gábor zeneigazgató. Karsay Ferenc polgármester levélben küldte el jókívánságait a zenepedagógusnak, akinek Nemes László címzetes igazgató és a Klauzál Ház vezetősége is gratulált. 

Az együttest Yeruham Scharovsky izraeli karmester dirigálta, a Csellóverseny című darabot a fiatal csellófenomén, Danielle Akta tolmácsolta, a két szerzőről (Elgar és Rachmanyinov), valamint az elhangzó zeneművekről pedig az ünnepelt zenepedagógus, Zelinka Tamás beszélt.

– Hetvenöt éves lett, mégis ugyanazzal a lendülettel és ugyanolyan lelkesedéssel mutatja be a közönségnek a soron következő szerzőt és művét, mint fél évszázaddal ezelőtt. Hogyan vált ilyen mélyen zeneértővé?

– Az első néhány évben a ferencvárosi zeneiskolában tanítottam nagybőgő és szolfézs tanszakon, de a kezdetektől fogva izgatott a zenepedagógia más területe is, például az ismeretterjesztés. Zenei klubot szerveztem, általános iskolásokhoz mentem el zenét népszerűsíteni, ifjúsági hangversenyeket vezettem be, és pontosan ötven évvel ezelőtt az egyik kedves kollégám szerkesztőnek hívott a Parlando című zenepedagógiai folyóirathoz, amelyet a mai napig szerkesztek.

– Harminchárom éven át a fővárosi önkormányzatnál (korábban Fővárosi Tanács) dolgozott. Milyen feladatot látott el?

– Miután 1975-ben egy ifjúsági parlamenten felszólaltam, mennyire fontosnak tartom, hogy a gyerekek zenét tanuljanak, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának Művelődésügyi Főosztályára hívtak dolgozni, ahol egyik feladatköröm a zeneiskolákkal való foglalkozás volt. Az önkormányzati munkám legszebb részének gondolom, hogy menedzselhettem a gyönyörű kezdeményezéseket, amelyekhez hátteret biztosíthattunk, és megvalósításukhoz pénzügyi támogatásokat tudtunk adni. A hivatal zenei referense voltam, és emellett folytathattam az ismeretterjesztést és a Parlando szerkesztését is, mindez kárpótolt azért, hogy kiestem az aktív pedagógiából.

– Milyen kapcsolat fűzi a XXII. kerülethez?

– A tanítás mellett néhány évig együtt muzsikáltam a Duna Szimfonikus Zenekarban Nemes Lászlóval, aki akkor szervezte a budafoki zeneiskolát. Évekkel később ismét kereszteztük egymás útját, és munkánk szervesen összefonódott. László 1970-ben a zeneiskola igazgatója lett, amely intézmény szellemében, felépítésében, terveiben olyan újszerű volt a magyar zenei oktatásban, hogy a XXII. kerület vezetői mellett mi is minden erőnkkel felkaroltuk azt a munkát, amit ő végzett. A hangszeren tanuló gyerekek számára a kamarazene és a zenekari játék nyújtja a legnagyobb élményt, ezért is nagy öröm nekem, hogy „ott lehettem” a Budafoki Dohnányi Zenekar megszületésénél. Azt is tudtuk, hogy az a korszerű szemlélet, amely a társművészeteket a zene mellé felsorakoztatja, nemcsak a XXII. kerületre, de a fővárosra és az országra is rendkívüli hatással lesz. Így is történt, hiszen ma már a művészeti iskolák az oktatás szerves részét képezik.

Tamás Angéla