Minden szerep egy új kezdet

Polyák Lilla, a Madách Színház és a Budapesti Operettszínház művésznője fellép az idei Budafoki Pezsgő- és Borfesztiválon. Többek között a borokról, kedvenc szerepekről, valamint a család és a színház egyensúlyáról beszélgettünk vele.

– Hamarosan fellép a Budafoki Pezsgő-és Borfesztiválon. Milyen a kötődése a borokhoz és a kerülethez?
– Többször is felléptem már Budafokon, mindig roppant kellemes volt a fogadtatás és a hangulat, így minden alkalommal nagyon szívesen térek vissza a kerületbe. Ami a borokat illeti, csak ritkán fogyasztok alkoholt, de ha igen, akkor általában bort iszom. A rozé-, a fehér- és a vörösborok között is vannak kedvenceim.

– Hogyan készül a koncertre, mit hallhatnak öntől az érdeklődők?
– Nagyon várom már ezt a fellépést, mert ez élőzenekaros koncert lesz, és számomra ez mindig különleges élmény. Ilyenkor elsősorban a saját dalaimat éneklem, de jó néhány világsláger feldolgozásával is készülök a műsorra, amit remélhetőleg a közönség is szeretni fog. Alapvetően pörgős, jó hangulatú, de líraibb dalokat is tartalmazó koncertet tervezek, amiben mindenki megtalálhatja a neki tetsző műfajt.

– Mennyire mozgalmas az idei nyara? Úgy tudom, a színházi évad végeztével rendszerint turnézni szoktak az egyes előadásokkal.
– Most viszonylag nyugalmasabb nyarunk lesz, mint az elmúlt években volt, a Szépség és a szörnyeteggel ugyanis nyolc éve járjuk Európát, de idén nyáron szünetel a turné. Túl hosszú pihenésre nem lesz idő, télen folytatjuk a külföldi vendégszereplést. Ezért tíz éve ez lesz az első olyan nyaram, aminek a felét nem fogom német nyelvterületen tölteni. Nagyon készülünk erre, mert már ránk fér a pihenés, igencsak dolgos időszakon vagyunk túl. Így is lesznek természetesen különböző fellépéseink, de hosszabb lélegzetű nyári bemutatóra nem kell készülni, ezért végre tervezhetünk egy komolyabb nyaralást a családdal.

– Mit tervez a következő évadra, hogyan várja az őszt?
– Mindig vannak új feladatok, és mindig új kezdetet jelent, amikor az ember kap egy olyan szerepet, amit korábban még nem játszott. Ilyenkor a nulláról kell építkeznünk, ezért soha nincs bennem az az érzés, hogy most már hátradőlhetek, most már csak a pihenés következik. Egyébként mindig sokkal több terv van a fejemben, mint amit meg tudok valósítani. Közben persze az is nagyon fontos nekem, hogy jelen legyek a családom életében, és hogy lássam felnőni a gyerekeimet, részt tudjak venni a nevelésükben. Úgyhogy próbálok minél több időt tölteni velük is. Ráadásul most mind a két kamasz fiam olyan korba ért, amikor nagyon nagy szükségük van a jelenlétemre. Engem legalább annyira foglalkoztat a magánéletben való helytállás, mint a szakmai.

– Mi a titka, hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt?
– Ha tudja valaki a titkát, elmondhatná nekem is. (Nevet.) Mindenesetre megpróbálok mindig jól egyensúlyozni. Például ha egy kemény próbaidőszak miatt kevesebb időt tudok a gyerekekkel tölteni, akkor utána mindig keresünk alkalmat arra, hogy közösen elvonuljunk néhány napra, kikapcsoljuk a telefont, és csak egymásra figyeljünk. Mindehhez persze kell egy nagy adag logisztika, odafigyelés, és az igény, hogy folyamatosan jelen legyünk egymás életében. Az ember tudja, mi mennyire lényeges számára, és ha a fontossági sorrend elején szerepel a család, akkor érzékelni fogja, ha a szükségesnél kevesebb idő jut rájuk, és megpróbál valamit tenni ez ellen.

– Régóta van a pályán. Akad esetleg olyan szerepálma, ami szakmai kiteljesedést jelentene?
– Nem, nem is volt soha ilyen, nem hiszek a szerepálmokban. Engem a legjobb szerepek mindig úgy találtak meg, hogy észre sem vettem, hogy engem akarnak. Sokkal jobban szeretem a meglepetéseket, azt az izgalmat, hogy nem tudom, mi lesz a következő. A legjobb szerepeimet is úgy kaptam, hogy szinte nem is számítottam rájuk.

– Tudna említeni egy ilyen szerepet?
– Erre a legjobb példa talán a Mary Poppins. Érdekes, nem is éreztem, hogy az az én szerepem lenne, még azon is gondolkodtam, egyáltalán elmenjek-e a meghallgatásra. Annyira nem hittem abban, hogy ezt feltétlenül nekem kellene eljátszani. Közben mindenki más azt hajtogatta, hogy ez a Mary Poppins olyan egyéniség, mint én, én meg nem is értettem, miért mondják ezt. Ennél sokkal karakteresebb, keményebb szerepeket játszottam korábban, amelyek hangtechnikailag is komolyabb kihívást jelentettek. De aztán addig győzködött mindenki, hogy menjek el, míg a végén megpróbáltam, és nagyon nagy találkozás lett belőle. Azóta is ez az egyik kedvenc szerepem, egyszerűen imádom.

– Milyen távlati céljai, tervei vannak?
– A filmezés érdekel, ezért ha megtalálna egy olyan feladat, ami filmmel vagy valami jó kis sorozattal kapcsolatos, akkor azt szívesen vállalnám. Emellett évek óta szeretnék megcsinálni egy újabb dalt, tehát ha lesz időm, akkor elsősorban erre fogok koncentrálni.

Izsó Zita