Mértékkel élni

Idén tavasszal, a koronavírus-járvány időszakában Bozsik Yvette az őt körülvevő jó dolgokra koncentrál. Örül, hogy több ideje jut szeretteire, élvezi a kertészkedést, és próbál pozitívan gondolkodni. Bízik abban, hogy amikor a helyzet jobbra fordul, és már nem kell tartanunk a megbetegedéstől, az emberiség megpróbál majd mértékkel élni.

– Életünkben nagyon fontos szerepet játszik a csend, a befelé fordulás, mert akkor tudunk igazán fejlődni. Ez nagyon ritkán adatik meg, pedig elengedhetetlen, hogy ezt is megéljük – emelte ki a bezártság egyik előnyét a Kossuth- és Harangozó-díjas balettművész, akit közel harmincéves pályafutása során hol táncosként, hol koreográfusként vagy rendezőként szinte minden évben kitüntettek, sokszor ugyanabban az évben kétszer-háromszor is. A táncművészek kategóriában jelenleg ő az egyik jelölt, akire május elejéig sms-ben szavazhat a közönség, hogy örökös tagként bevonuljon a Halhatatlanok Társulatába, és lábnyoma helyet kapjon a budapesti Operettszínház előtti téren.

– Mivel foglalkozik egy táncos a kényszerű otthonlét ideje alatt?

– Alkalmazkodunk a helyzethez. „Távoktatom” a Magyar Táncművészeti Egyetem koreográfushallgatóit és a Kaposvári Egyetem színésznövendékeit, miközben tizenhat és nyolcéves fiaim is digitális tanrendben tanulnak. A tervek szerint október 23-án mutatjuk be az Operettszínházban a Marica grófnőt, így ahhoz már készülnek a látványtervek, tervezzük a jelmezeket és a díszletet. Remélem, hogy ősszel a Bozsik Yvette Társulattal is új műsorral jelentkezhetünk.

– Ezek szerint ebben a helyzetben is tanít, rendez, koreografál. Melyik élvez elsőbbséget az életében?

– Nagy szerencsénk volt, hogy február 22-én még bemutathattuk a Magyar Népmesék című táncprodukciót a Müpában. Én rendeztem, és két mesét én is koreografáltam, de a másik hármat a társulatom tagjai készítették. Már nem vagyok olyan fókuszban önmagam számára, mint mondjuk húszévesen. Sokkal fontosabb számomra, hogy lehetőséget biztosítsak a fiataloknak, átadjam nekik a tapasztalataimat és a tudásomat, segítsem őket művészetük kibontakoztatásában és a munkához jutásban. Alkotóként azonban ma is a közönség a legfontosabb számomra.

– Nem hiányzik a mozgás?

– Hála Istennek családi házban lakunk Budatétényben, így a kerti munka, a három kutya, a két macska és az indiai futókacsák is kitöltik a napjaimat. Nagyon vigyázunk a szüleinkre, sok időt töltünk a gyerekekkel, a társulatommal pedig közösen jógázunk az online térben, és ez a mozgásra és a meditációra is remek lehetőség.

(Tamás Angéla)