Meditatív zenei barangolás

Egy trombita, egy szintetizátor és egy laptop – na meg az ezeket kezelő fiatalember is elég volt ahhoz, hogy különleges hangzású, nem mindennapi koncertet hallhassanak a 30. Budafoki Pezsgő- és Borfesztiválra ellátogató érdeklődők. A fesztivál egyik fő helyszínén, az Oroszlános udvarban Barabás Lőrinc Live Act előadása volt az ínyencek étlapján, a hallgatóság pedig legalább ennyire színes volt. Nem is csoda, hiszen a jazz és az elektromos zene elemeit vegyítő művész játékában mindenki talál neki tetsző elemeket.

– A produkciód Live Act néven fut. Mit takar az élő felvonás?
– Az elnevezés egészen egyszerűen arra utal, hogy nem DJ-zek, hanem élőben zenélek. A Barabás Lőrinc Live Act olyan egyszemélyes felállás, ahol több hangszeren, illetve a laptopom segítségével játszom egyszerre, és mindig valós időben formálom a dallamokat.
– Hogyan kötöttél ki ennél a cseppet sem szokványos előadásmódnál?
– Mindig is előszeretettel játszottam ehhez hasonló hangzású zenéket. A 2013-ban megjelent albumomon loop stationre felrögzített, ismétlődő trombitaszóló volt hallható, a két évvel későbbi lemezem pedig inkább elektromos zenei hangzást kapott. A legújabb, 2019-es kiadás már teljesen a mostani arcomat tükrözi.
– A trombitálás mesterségét zeneiskolában sajátítottad el. Hát a többit?
– A jazztrombita alapjait eleinte a Kőbányai Zenei Stúdióban, míg a későbbiekben a Liszt Ferenc Zeneakadémián ismertem meg. Elektromos zenélni főleg autodidakta módon tanultam meg, de előtte elvégeztem egy zenekészítő kurzust is 
Amerikában.
– Milyen műfajba tudnád sorolni azt a zenét, amit jelenleg játszol? Engem az éjjeli, kivilágított városban való barangolásra emlékeztet…
– Nem is tudom, hogyan nevezzem. Kicsit „chillesebb”, meditatív hangzása van. De ahogy mondod, valóban van egy filmzenés beütése.
– Említetted, hogy zenekarban is játszol. Össze lehet hasonlítani a kettőt?
– Teljesen más csapatban zenélni, mint egyedül. Ha csak egymagad állsz a színpadon, úgy a teher nem tud megoszlani a tagok között, minden felelősség rád hárul. De én pont ezt szerettem volna kipróbálni. Az ismeretlent.
– Bevállalós természetű vagy?
– Nagyon. A zenében is szeretek improvizálni, sőt.
– Külföldre is eljutott már a híred? Itthon vagy a határon túl nagyobb a hallgatóságod?
– Igen, néhány hónapja például Belgiumban koncerteztem, sőt, Amerikában is volt egy háromhetes turném. Főleg a Live Acttel léptem fel, de helyi zenészekkel is sikerült együtt dolgoznom. Azért Magyarországon még mindig (el)ismertebb vagyok, néhány barátomtól eltekintve nem ismerek olyan zenészt, akik hozzám hasonló muzsikát készítene.
– Vannak nagyratörő vágyaid?
– A külföldi zenei piacra betörni, valljuk be, nem egyszerű feladat. Persze gőzerővel megyek előre a céljaim felé.
– Hogy tetszett a borfesztivál?
– Korábban még nem jártam Budafokon, de nagyon hangulatos fesztivál volt. Igazán tetszett 
a szervezés. (Gáll Anna)