Magyar Passió a Klauzálban

Eperjes Károly első egész estés mozifilmjét vetítették le a Klauzál Házban március 13-án. A Magyar Passió a magyar kereszténység egyik legsötétebb időszakáról, a szerzetesrendek üldözéséről és felszámolásáról szól. A film után Eperjes Károly Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja beszélgetett a közönséggel.

A Magyar Passió a  második világháború után megszilárduló kommunista diktatúra egyik emblematikus intézkedését járja körül – a szerzetesrendek és az ÁVH egyenlőtlen küzdelmét a fiatalság befolyásolásáért, illetve a hívek megtartásáért. A kor nagy karakterei olyan mártírok voltak, akik „nem hajlottak meg, hanem törtek”. A legnagyobb akadályt a kommunista ideológia korlátlan sulykolása előtt az erős tömegmozgalmi, ifjúsági bázissal rendelkező egyházi iskolák és azok működtetői, a szerzetesrendek jelentették. A megtörtént eseményeken alapuló film a fenti történelmi küzdelem átélését célozza meg – személyes sorsokon keresztül. A film középpontjában az ÁVH által foglyul ejtett szerzetes, Leopold atya és a vallatótisztje, a fiatal Keller főhadnagy párharca áll. Az ÁVH koncepciós pert tervez Leopold atya ellen, hogy példát statuáljon a párt parancsa értelmében. A vallatásokra a fiatal, egykor kirúgott diákját, Keller ÁVH-főhadnagyot szemelik ki. „Ne csak őrizd, gyűlöld is” – az ÁVH-s mottó jegyében dolgozó Keller a vallatások során azt veszi észre magán, hogy a gyűlölet helyett az együttérzés növekszik benne. Leopold atya egyre durvább vallatásaival Kellernek saját erkölcsi határait kell átlépnie. Leopold a szikla szilárdságával állja a csapásokat egészen a végkifejletig. Keller, a vallató tiszt, a kirúgott diák, látva egykori tanára, Leopold atya szenvedését, meghasonlik. Az atya vallatásának stációiban Krisztus szenvedései köszönnek vissza. A történet a következetes helytállásról, a hitről, a meghasonulásról és a mártíriumról szól.

(VH)