Március 5-én a Klauzál Házban rendezik meg azt a jótékonysági koncertet, amelynek teljes bevételét Rupa Ilona énekesnő gyógyulására fordítják. Az esten az oláh cigány zenei hagyományokat ápoló Romengo együttes is fellép, a tagok nagy része autodidakta módon tanulta a muzsikát, köztük Rostás Mihály „Mazsi” (gitár, ének) és felesége, a csapat ékköve is. Lakatos Mónika Kossuth-díjas énekesnővel – aki 2020-ban első cigány származású művészként vehette át a világzenei WOMEX életműdíjat – beszélgettünk zenéről, kultúráról és a család teremtő erejéről.
– Milyen dalokat hallhat majd tőletek a közönség Budafok-Tétényben?
– A közönség hangulatától is függ, hogy miket játszunk majd el a helyszínen. Több formációnk van, ezen a koncerten a Romengo együttessel lépünk fel, itt többnyire saját szerzeményű dalokat adunk elő, de vannak tradicionális dalok is, amit mi feldolgozunk a saját arculatunkra formálva. Ez a zenekar azért is tud más lenni, mert a tagok a saját egyéniségüket is beleteszik. Vannak líraibb hangvételű, vidámabb, táncosabb, és sok szerelmes dalunk is van.
– Nagyon sok díjat kaptál, szép életutat jártál be, így visszanézve mire vagy a legbüszkébb?
– Mindegyik díjra és előadásra büszke és hálás vagyok mindazoknak, akik segítették a mi munkánkat és azt, hogy idáig eljuthattunk. De azt kell mondanom, a legbüszkébb a családomra vagyok, mert nagyon sok észrevétlen dolgot kaptam tőlük, és a zenei stílust, a kultúrát otthonról hoztam én és Mazsi is, s most a gyerekeinknek, unokáinknak mi próbáljuk ezt továbbadni. Nekem ők a legfontosabbak, és én továbbra is elsősorban egy cigány asszony vagyok, aki a kultúrájában él. Büszke vagyok arra, ahova születtem, ami lehetek.
– Mit jelent számodra a zene?
– A zene a lételemünk, a létünk és a lelkünk értelme. Mi a zenén keresztül tudjuk kifejezni azokat a hatásokat, amik bennünket vagy közösségünket érnek. Nekünk sokkal könnyebb zenében átadni bármit, olyan dolgokat is kifejezünk vele, amiről mi egymást közt nem beszélünk, vagy nem illik elmondani, vagy akár bocsánatot kérünk egymástól. Sokkal nagyobb súlya van annak a mondandónak, amit a zenével fogalmazunk meg. Mi, ha nem lennénk színpadon, akkor is zenélnénk, mint ahogy tesszük, s így születnek az új dalaink is.
(Venczel Hajnalka)