Hegedűs Endre Kossuth-díjas zongoraművész és felesége, a szintén zongoraművész Katalin közel négy évtizede él együtt boldog házasságban. A zene szeretete is összeköti őket, gyakran lépnek fel együtt, legközelebb december 8-án este héttől a Cziffra György Kulturális Központban. Házasságukról, a közelgő koncertről és az adventről kérdeztem őket.
– Kifejezetten gyakran koncerteznek együtt. Hogyan találtak egymásra emberként és zenészként? Már kapcsolatuk elején egyértelmű volt, hogy művészként is tudnak együtt dolgozni?
Hegedűs Endre: – Azt szoktam mondani, hogy minket a Jóisten zenéből és szeretetből szőtt össze, és összeköt minket ez a csodálatos hangszer, a zongora is. Diákszerelemként indult a miénk, a Zeneakadémián ismerkedtünk meg, majd egy koncert után hazakísértem Katicát, és addig beszélgettünk, amíg rájöttünk, hogy teljesen egyformán látjuk az élet fontos dolgait. Búcsúzáskor elcsattant az első csók, és három nap múlva megkértem Katica kezét. Ez nagyon nagy dolog, mert nemcsak a szerelem, hanem a házasságunk is majdhogynem első látásra született, és a Jóisten áldásával már közel negyven éve tart boldogságban és szeretetben. A házasságunknak pedig fontos pillére a zene határtalan szeretete. Nem tudunk zene nélkül élni, egyszerűen bele vagyunk bolondulva, állandóan jár valamilyen dallam a fejünkben, és nem tudjuk magunkban tartani azt a túláradó örömöt, amit egy mestermű gyakorlása során érzünk. Meg akarjuk osztani azt a sajátos mondanivalót az emberekkel, amit a zeneszerzők a hangok mögé rejtettek, sőt, én még egy lépéssel tovább megyek, mert azt gondolom, maga a Jóisten rejtette azokat a dolgokat a hangok mögé, hogy a zene által az emberek még könnyebben megérthessék.
Hegedűs Katalin: – Ez pontosan így van, és azt hiszem, a zene a házastársi kommunikáció része is köztünk. Míg Bandi elsősorban szólista alkat, én inkább kamarazenész vagyok, így nagyon jól kiegészítjük egymást. Viszont el kell mondanom, én mindig elsősorban anyának, feleségnek éreztem magam, a családi tűzhely melegen tartása volt számomra a legfontosabb, de most, hogy a gyerekek kirepültek, már több időm van gyakorolni, fellépni is.
– Hogyan állították össze a decemberi adventi koncert műsorát?
Hegedűs Katalin: – Ez nemcsak négykezes koncert lesz, Bandi szólódarabokat is játszik, amiben én is közreműködöm. Mindenképp fogunk majd játszani Bachot, Mozartot, a műsor összeállítása során tulajdonképpen mindig az szokott vezérelni minket, hogy a zene kulcs legyen az emberek szívéhez.
Hegedűs Endre: – Igen, és ezzel a koncerttel szeretnénk nyitottá tenni az emberek szívét a közelgő ünnepre is, mert az advent arról szól, hogy várjuk
a szeretet, vagyis Jézus Krisztus megszületését, amire mi is izgalommal készülünk.
– Önöknek személyesen mit jelent ez az ünnep?
Hegedűs Katalin: – Ilyenkor mindig próbáljuk felkészíteni a szívünket arra az ünnepre, amivel a történelem legnagyobb eseményére emlékezünk, amikor az Isten lehajolt hozzánk, és megszületett. Úgy gondolom, ez a fajta várakozás még ma is benne van az emberekben, ilyenkor szeretnénk többet adni egymásnak. Tulajdonképp egy ilyen adventi ajándéknak tekinthető ez a koncert is, aminek az egyik üzenete az, hogy mindenki figyeljen oda egy kicsit jobban a másikra, hogy tanuljunk meg jobban szeretni egymást, mert a szeretet nemcsak egy érzelem, hanem döntés kérdése is.
– Mik a jövőbeni terveik, az adventi koncert után hol hallhatjuk még önöket?
Hegedűs Endre: – Januárban egy Vigadó nagytermi koncertre készülök: Schumann közkedvelt és szeretett Karneválja lesz az első részben, majd kamarazene a második félidőben. Brahms szépséges és monumentális f-moll zongoraötöse hangzik fel a budafoki kötődésű kiváló Somogyi Vonósnégyes közreműködésével. Ez a várva várt hangverseny január 24-én este lesz a Vigadóban. Ezenkívül elkészült a Klauzál Házban egy négykezes albumunk felvétele is, ami november végén jelenik meg. Ehhez kapcsolódóan február 14-én tartunk egy különleges Valentin-napi koncertet a Klauzál Ház nagytermében.
Hegedűs Katalin: – Ez egyébként kapcsolódni fog a Házasság hetének programsorozatához is, és a muzsikálást összekötjük majd egy színpadi beszélgetéssel, mert szeretnénk tanúságot tenni arról, hogy lehet negyven évig élni kitartó szeretetben.
Izsó Zita