Kossuth-díjas lett a gitárvirtuóz

Számos nagy zenészt, énekest kísért, és öt évtizedes aktív gitározás után még most is kísér, de szívesen szólózik is. Tátrai Tibor, az ország egyik legismertebb gitárosa többször fellépett már kerületünkben. Most már Kossuth-díjasként várhatjuk vissza…

A legendás magyar gitáros, népszerű nevén Tátrai Tibusz idehaza lett a blues királya, és közel a hetvenhez is „király”. Így fogadta a Kossuth-díjat: „Az, hogy hazám, Magyarország kormánya méltónak tart az elmúlt fél évszázad muzsikával töltött idő elismerésére, az számomra olyan megtisztelő ajándék, ami szavakba nem önthető. Mégis megpróbálom: Köszönöm.”

Azóta sokan gratuláltak a gitárvirtuóznak, aki említette, hogy már fél évszázada muzsikál, ezért jogosnak tűnik a kérdés: lehet még mindig teljes szívvel pengetni?

– Amióta a muzsikával egymásra találtunk, az első pendítéstől a mai napig ugyanazzal a borzongó rajongással élem meg azt a varázslatot, amit a hangok teremtenek – válaszolta. – A zenétől mindent megkaptam, követendő példát, barátságokat, de még boldog családot is.

– Mivel telnek mostanában a napjai, hetei?

– A családommal több időt tölthetek, óvatosan, odafigyelve unokázok, de skálázom is rendszeresen, mert meggyőződésem, hogy jól játszani csak egyféleképpen lehet, ha folyton gyakorolok. Előfordul, hogy tíz órát van a kezemben a gitár egy nap, ami azért nem kevés. Ha lépést akarok tartani a konkurenciával, folyamatosan edzeni kell. Erős a mezőny, csak akkor lehet előnyt kovácsolni, ha többet melózol. De kedvenc hobbimnak, a horgászatnak is igyekszem hódolni és a mozgásra is próbálok időt szakítani, ahogy fiatalabb koromban, amikor bokszoltam, birkóztam és futottam. Most már inkább az utóbbi maradt…

– Az elmúlt évtizedekből mire a legbüszkébb?

– Természetesen elsősorban a családomra és erre a nagy elismerésre, de büszke vagyok arra is, hogy sok fiatal nálam tanult gitározni, és most vezető zenekarokban játszanak.

Azt is elárulta az április 5-én 69. évét betöltött Tátrai Tibor, hogy tipikus Kos, aki kőkeményen célratörő, exhibicionista. „De ez egy művésznél pozitív tulajdonság” – hangoztatja –, és mindennek a jó oldalát keresi, majd bevallotta: „Szeretem a gitáromat, ezért egész nap a nyakamban lóg.” Reméljük, „szerelmét” mielőbb megszólaltathatja majd egy budafoki rendezvényen, ahogy tette azt nagy sikerrel, évekkel ezelőtt a pezsgő- és borfesztiválon.

(Temesi László)