Koncertélmény kényelmes fotelből

Harmadik éve irányítja művészeti vezetőként és karmesterként a Miskolci Szimfonikus Zenekart a Budafokon élő Antal Mátyás, aki a koronavírus idején sem pihen, új feladatokra, koncertekre készül, még ha egy darabig nem is számíthat hangverseny-látogatókra. Az online térben azonban rendszeresen sok ezren „látogatják” a zenekar nívós produkcióit.

– Januárban és februárban három koncertet tartottak a miskolci zenészek, márciusban pedig még egyet tartanak, 11-én. Hogyan fogadták a nézők, hallgatók az online muzsikálást?

– Nagyon jól – válaszolta Antal Mátyás –, több mint négyezren nézték meg egy-egy előadásunkat, ami azt jelenti, jóval többen, mint ahányan befértek volna a koncertterembe. Ebből a szempontból tehát nem panaszkodhatunk, még Kanadából is visszajeleztek. Ez jólesik nekünk, hogy még külföldön is figyelnek ránk.

– Miben más egy művész számára a közönség nélküli fellépés, mint a telt házas koncertek?

– Nem vitás, különleges helyzetben élünk, dolgozunk hónapok óta, de ennek is megvan a maga varázsa, hangulata, méghozzá az, hogy nem látjuk a nézőket, nem halljuk a tapsukat, ugyanakkor megvan az a titokzatosság, hogy fogalmunk sincs, vajon éppen ki hallgat-néz minket. Mégsem teheti meg egyetlen művész sem, hogy gyengébben játsszon, mint telt ház előtt. Ugyanolyan felkészülést, koncentrációt igényel, hiszen minden egyes online szereplés egyben felvétel is, bármikor visszajátszható, megnézhető, azaz örökre fennmarad a teljesítményünk, tehát nem szabad félvállról venni az üres nézőtér előtti szerepléseket.

– Mennyire segíti az állam ebben a nehéz időszakban rendszeres fellépéseiket?

– Mindent megtesz, hogy biztonságban folytathassuk művészi munkánkat. A kulturális államtitkárság kezdeményezése, hogy a vidéki zenekarok koncertjei is elérhetővé váljanak online, ehhez a Filharmónia Magyarország nyújt anyagi és technikai segítséget, mi pedig a koncerthelyszint és produkciót tesszük hozzá. Ezek az élő streamek igen költségesek és jó minőségűek, próbálják visszaadni a koncertélményeket. Persze a személyes jelenlétet hosszú távon nem pótolhatják…

– Most, hogy nem kell annyit utaznia Miskolcra, mivel tölti a szabadidejét?

– Sokat olvasok idehaza, Budafokon, és intenzívebben figyelem a hazai művészvilág rezdüléseit az online segítségével. Miután korábban kevesebb szabadidőm volt, régen nem láttam annyi koncertet és színházi előadást, mint ezekben a hónapokban.

– Mióta él Budafokon?

– Közel huszonhat éve! Budáról, a második kerületből költöztem ide, gyerekeim már itt jártak iskolába. Annyira megszerettem a kerületet, hogy az életem további részét itt szeretném eltölteni. A fiam is hasonlóan gondolkodik, jelenleg Németországban dolgozik, de hamarosan végleg hazajön, és itt akar letelepedni.

(Temesi)