A rendezvények, így a tervezett tárlatok is rendre elmaradnak, de hogy a Klauzál Ház közönsége hozzáértő magyarázatokkal fűszerezve mégis gyönyörködhessen egy-egy műalkotásban, Horváth Ildikó Zsuzsanna művészeti referens arra kérte Pállay József művésztanárt, ossza meg gondolatait a neki örömet szerző festményekről, képzőművészeti alkotásokról. A Budai Nagy Antal Gimnáziumban rajz és vizuális kultúra tantárgyat tanító festőművész az új kihívást jelentő digitális oktatás mellett is szívesen vállalkozott erre a nem kis feladatra.
A Műélmény címmel útjára bocsátott sorozat első két részében a francia realista festő, Gustave Courbet egyik olajképét és Székely Bertalan a magyar nemzeti romantikához sorolt Egri nők című festményét mutatta be, majd miután hat végzős tanítványának különleges munkáit a nagyközönség elé tárta, kedves festményéről, Rembrandt Éjjeli őrjárat című alkotásáról osztott meg néhány szubjektív érdekességet.
– Milyen szempontok alapján választott képzőművészeti alkotást a diákok munkái közül?
– Nagyon sok páratlan értéket képviselő kép született a tanév során, de én a tizenkettedikes diákok vizsgamunkái közül választottam a (Rendhagyó) Műélmény négy részébe, hiszen a végzősök most krízishelyzetben vannak. Bár ez a korosztály járványügyi szempontból nem tartozik a kiemelten kockázatos csoporthoz, de lelkileg soha nem állt ilyen terhelés alatt. Nekik nincs se bolond ballagás, se normális, nem szerenádozhatnak, nem vehetnek érzékeny búcsút tanáraiktól, valamint diáktársaiktól, és az érettségi is más, mint tavaly.
– Milyen céllal készültek a videókon bemutatott művek?
– A BNAG vizuális művészeti képzésének utolsó féléve egy önálló, szabad alkotással zárul, amely műfaji megkötöttség nélkül, bármely technikai területen és formában megvalósulhat. A munkákat nézegetve minden tanévben sok meglepetéssel, szívvel, szeretettel, intelligenciával és rengeteg humorral találkoztam, az utóbbi hetekben elkészült vizsgamunkákon azonban ezek mellett érződik az aggodalom, a magány, a kiszolgáltatottság, de hála Istennek, a remény is. Mindegyik egy őszinte vallomás.
– Tantárgyából minden évben érettségizik néhány diák, ahogy idén is vizsgázik két tanítványa. Mire törekszik a rajz és vizuális kultúra oktatása során?
– Nem az a célom, hogy a diákok művészekké váljanak. A művészet ereje általi nevelésben hiszek, ezért vagyok híve a Kokas-módszernek is. Az a fontos, hogy később majd autókereskedőként, könyvelőként vagy szívsebészként a napi rutin után pihenésképpen elővegyék az ecsetet vagy odaüljenek a zongorához, átlépjenek egy másik világba, ahol rendbe teszik magukat, hogy feltöltődve, boldog emberként kezdhessék a másnapot.
(Tamás Angéla)