Jazztanárok Budafokon

Gyémánt Bálint és Oláh Krisztián régóta kerülgette egymást, mielőtt elkezdett közösen dolgozni. A hazai jazzélet két meghatározó egyénisége, a gitáron játszó Gyémánt Bálint és a zongorista Oláh Krisztián a budafoki bornapokon lépett másodszor a közönség elé. A duó tagjai régóta tudták, hogy a saját kiemelt zenei projektjeik mellett valamikor együtt is színpadra lépnek. Ennek idén jött el az ideje.

– Régóta ismerik egymást?

Oláh Krisztián (O. K.) – Nehéz Bálintot megkerülni a magyar jazzéletben, évek óta rendszeresen találkoztunk a nyári fesztiválokon és a hazai klubéletben, további közös vonás, hogy mindketten tanítunk.

Gyémánt Bálint (Gy. B.): – Kollégák voltunk a Bartók Béla Konzervatóriumban, most már a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Mindig úgy érzem, hogy léteznek olyan alkotók az országban vagy akár külföldön, akikkel ugyan nem játszunk együtt, sőt, nem ugyanazt a típusú zenét játsszuk, viszont mégis érzek velük egyfajta szellemi együttállást. Ezt éreztem Krisztiánnal kapcsolatban is.

– Mikor fogant meg a gondolat, hogy valamikor együtt játszanak, összeállnak?

O. K.: – Körülbelül tíz éve.

Gy. B.: – Akkor Krisztián még csak tizenhat éves volt. Régen beszéltünk már erről, és olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Budapest Jazz Club időről időre ad lehetőséget arra, hogy egy általam választott szólistával csináljak koncertet. Idén nyáron, július 7-én kínáltak időpontot, amire azonnal lecsaptunk, és nagyon gördülékenyen sikerült összeraknunk egy másfél órányi zenei anyagot.

– Hatvan percig szórakoztatták a budafoki közönséget. Mennyi zenei anyaggal tudnának koncertezni?

O. K.: – Ha rajunk múlna, a végtelenségig tudnánk játszani, hiszen jazz-zenészek vagyunk, mindketten rendelkezünk egy alaprepertoárral, amit órákig tudnánk játszani.

Gy. B.: – Nem jamszerűen játszunk ezt azt, hanem megnéztük, mi illik ehhez a formációhoz. Ennek jegyében emeltünk be a saját kompozíciónk közül olyan darabokat, amelyekről úgy gondoltuk, hogy izgalmas lenne duóban megvalósítani. Illetve nagy, közös kedvencek, például Pat Metheny darabjaiból is válogattunk.

– Láttam a közösségi médiában egy vicces posztot, hogy az első fellépésük egyben búcsúkoncert is volt...

O. K.: – A koncert napján posztoltam ki, mert azon viccelődtünk, hogy már az első koncertünk is búcsúkoncert volt, ehhez képest azóta három felkérést is kaptunk. Komolyra fordítva a szót, több formációban is érdekeltek vagyunk és saját zenekart is vezetünk. De az első koncert után arról beszéltünk, hogy a közös együttműködést feltétlenül szeretnénk folytatni.

Gy. B.: – Három koncertlehetőség is befutott annak a hírére, hogy elkezdtünk duóban dolgozni. Igazából arról beszéltünk, hogy ezt megtartjuk exkluzív projektnek. Nem aprózhatjuk el a saját nevünket, fókuszálnunk kell a saját figyelmünket és a közönségét is a kiemelt projektjeinkre. Ritkán, de annál nagyobb örömmel fogunk játszani a jövőben.

Sz. L.