Hagyományőrzés felsőfokon

Gyerekkorában álmokat szőtt, felnőttkorában szőnyegeket. Kutasné Bálint Katalin szülőhelyén, Endrődön álmodozott arról, hogy követi ősei hagyományát, de a Baross-telepen vált igazi művésszé, népi iparművésszé! Szakma iránti szeretete, elismerései, sikerei viszik továbbra is előre évtizedek óta.

– Már gyerekkoromban kezdtem megismerni ezt a szép mesterséget. Játék közben, tanulás közben ragadt rám a szövés tudománya. Nagyapám szövőszéke mellett születtem. Endrődön, a Bálint családban többen is foglalkoztak a takácsmesterséggel, de takács csak férfi lehetett. Gyönyörű abroszokat, függönyöket, és természetesen a kender-, a len- és a pamutvásznakat is ezeken a szélesebb szövőszékeken készítették. A rongypokrócot is megszőtték, de ez télen inkább az asszonyok dolga volt. Édesapám is ismerte a szövés minden fortélyát. Nálunk állandóan állt egy szövőszék a konyhában. Mi már csak rongyszőnyeget készítettünk. Csodás volt látni, hogy abból a mindenféle használt, eldobandó rongyból milyen szép szőnyegeket tudtak varázsolni a szüleim – vallotta a népi iparművész Baross-telepi otthonában, amely egyben szövőműhelyének is otthont ad. Így folytatta:

– Férjhez mentem, gyermekeim születtek, más töltötte ki az életemet, ezért csak negyven éve kezdtem újból foglalkozni a szövéssel. Sajnos akkor édesapám már nem tudott segíteni, ezért édesanyámmal elevenítettük fel a majdnem elfelejtett szakmai fogásokat. Alapanyagként textilt, pamut és kevert szálas anyagot használok. Az általam készített szőnyegek ugyanolyan technikával készülnek, mint száz-kétszáz évvel ezelőtt. Legjobban a rongyszőnyegeket szeretem. Sok mintát a szüleimtől tanultam. A régi házi szőttes abroszokról, törülköző végén levő csíkokról nagyon sok új mintát lehet kitalálni. Vannak tájegységre jellemző motívumok is, ilyen például a palóc és a sárközi minta, ezeket különféleképpen lehet variálni. A most kapható új anyagokból sokkal szebb, tartósabb szőnyegeket lehet készíteni. Ez egy magányos szakma, sok idő és türelem kell hozzá. A Népi Iparművészeti Tanácsnál zsűriztetek.

Kutasné Bálint Katalin nívós szőnyegeire éppen harminc éve, 1991-ben kapta meg a népi iparművész címet. Azóta számos kiállításon vett részt szerte az országban, többek között az Iparművészeti, a Mezőgazdasági és a Hadtörténeti Múzeumban, de nagy örömére szülőfalujában, Endrődön is, s persze kerületünkben, a budatétényi galériában, a Szabó Ervin Könyvtárban, a Kerámiaparkban, a Szent Bernát-házban és a Baross Gábor-telepi Polgári Körben. Többször díjazták termékeit, és volt a Hónap művésze is Budafok-Tétényben, a Duna Televízióban pedig sokszor bemutatták munkáit, a Mesterségek Ünnepének kezdetektől résztvevője.

– A vásárlók és a család unszolására textilből is készítek tarisznyákat és táskákat, amiket az Iparművészeti Lektorátusnál zsűriztetek. Szőtteseim faliszőnyegnek, futószőnyegnek, konyhába, fürdőszobába, előszobába, gyerekszobába, nyaralóba, sőt még nyeregtakarónak is használhatók, elvitték a világ számos országába, Japántól Ausztráliáig, Olaszországtól Németországig, Finnországtól Ausztriáig. Termékeimet a nagyapámtól örökölt 150 éves szövőszékemen készítem ma is. A hagyományaink ápolása szüleink, nagyszüleink, őseink megbecsülése.

Temesi László