Élő legenda a Klauzálban

Sokaknak Sinkovits Imre neve hallatán A tizedes meg a többiek, Zenthe Ferencről A Tenkes kapitánya című film jut eszébe, Kovács István pedig több mint fél évszázaddal a Várkonyi Zoltán rendezte Egri csillagok című film bemutatója után is Bornemissza Gergő maradt.

– Ahogy múltak az évek, egyre értékesebb lett számomra Várkonyi tanár úr egyik nagy mondása, hogy „ezt a pályát csak boldogan lehet csinálni”. Szakmai vezérfonalammá vált, hogy mindig megtaláljam a munkámban az örömöt, a boldogságot, mert a színészmesterséget nem szabad elégedetlenül művelni – nyilatkozta lapunknak a Klauzál Házba vendégként érkező, Bessenyei-díjas színművész, Kovács István.

– Szakmai életútját milyen módon befolyásolta, hogy friss diplomásként egy csapásra országos ismertségre és népszerűségre tett szert?

– Természetesen nagyon sokat jelentett nekem. Egész pályafutásomat meghatározta a közönség félre nem érthető és nem szűnő szimpátiája, amely lépten-nyomon megnyilvánult, és hozzáteszem, máig megnyilvánul. A két főszerep biztonságérzetet adott, és ennél nagyobb dolog nem történhet egy még tapasztalatlan fiatalemberrel. Ugyanakkor sokan irigykedtek rám, de a rosszindulatú megnyilvánulások, bántó megjegyzések nem mozdítottak ki abból a fantasztikus jó érzésből, hogy az utcán mindenki mosolyog rám. Ebbéli örömömet nem tudták elrontani.

– Minden szerepével elégedett volt?

– Kárpáthy Zoltán és Bornemissza Gergely megalapozta a pályámat, de nem szabad azt hinni, hogy amelyik film és szerep nem ilyen jelentős, az értéktelenebb egy színész számára. Rengeteg moziban játszottam, remek karaktereket formálhattam meg, ahogyan a színházi munkáimban is. Szerencsére életemben csak két olyan szerepet kaptam, amelyről tudtam, hogy nem nekem való, mert nem éreztem bennük azt a fajta alkotói örömöt, amelyet a szöveg első olvasásakor, a premieren és az azt követő előadásokon egyébként átélek. Egyik legnagyobb élményem Higgins professzorhoz fűződik, akit három különböző színházban, három különféle rendezésben, más-más kollégákkal játszhattam el a My Fair Lady című musicalben. Ilyen szerencsében – amennyire én tudom – csak nekem volt részem.

– Ma is boldog a színészi pályán?

– Természetesen Rómeó szerepét már nem rám osztja a rendező, és elég kevés koromnak megfelelő szerep van, pedig még nem a parázs látszik bennem, hanem a lángok. Nagy öröm azonban, hogy a Spinoza Színházban „őrült” nagy sikerrel játsszuk feleségemmel, Sajgál Erikával Kálmán Imre, az operettkirály című, kétszemélyes zenés darabot.

(Tamás Angéla)