Egy német sors

Az Egy német sors című színházi előadásra várja közönségét a Klauzál Ház október 16-án. A monodráma szereplője Molnár Piroska, a Thália Színház művésze.

– Az Orlai Produkciós Irodával készítettük a darabot, amely Brunhilde Pomsel életéről szól, és az ő tanúvallomása alapján valósult meg Máté Gábor rendezésében. A náci propagandaminiszter titkárnője 103 évesen írta meg a darab alapjául szolgáló memoárját Goebbels titkárnője voltam címmel, amelyből dokumentumfilm is készült – avatott be a monodráma megszületésének előzményeibe a Kossuth- és Jászai Mari díjas, érdemes és kiváló művész, akivel a közelgő előadás kapcsán beszélgettünk.

– Könnyen bele tudta élni magát Brunhilde Pomsel szerepébe? Hiszen önmagában már az is megterhelő lehet, hogy hetven percet tölt egyedül a színpadon.

– Minden szerep nehéz, de aki színpadra lép, annak bármelyik szereplővel tudnia kell azonosulni. Nehezebb monodrámát játszani, mint partnerekkel színpadon lenni, de a színész azért színész, hogy mindenféle műfajt kipróbáljon. Remélem, meg tudom teremteni azt az illúziót, hogy a közönség ne csak hallja, de lássa is, amit mondok.

– Két hete ünnepelte a 75. születésnapját, így mondhatjuk, hogy veszélyeztetett korban van a pandémiát illetően. Megviseli a járványhelyzet?

– Egyáltalán nem. A márciusi nagy leállás még jól is esett, most viszont folyik az élet a maga medrében. Forgatok egy televíziós sorozatot, és minden este játszom. Szeptember elején mutattuk be a tavasszal elmaradt Gyilkosság az Orient expresszen című krimit a Thália Színházban, három hete pedig Vecsei H. Miklós rendezésében A két pápa című darabot a Rózsavölgyi Szalonban, amelyben egy német apácát játszom. Az összes egészségügyi szabályt betartom, úgy gondolom, mást nem tehetek. Az ijedezés csak fölösleges energiát venne el az embertől. Örülök, hogy játszhatok ezekben a színházilag nehéz időkben. Bízom abban, hogy nem riasztja el a színházlátogatástól a nézőket a koronavírus-járvány, és Budatétényben is lesz közönség. A Tháliában szerencsére szépen látogatják az előadásainkat.

(Tamás Angéla)