Családjával mutat példát
Sárfalvi Péter, az EMMI utánpótlás-nevelésért felelős helyettes államtitkára, korábbi négyszeres világ- és hatszoros Európa-bajnok öttusázó immár negyedik éve kerületünk lakosa. És bár ős-budatétényinek aligha nevezhetnénk a háromgyermekes családapát, ahogy magazinunknak elmondta, most már ki sem lehetne robbantani innen.
– Van megszokott futóköre?
– Van, van, elindulok lefelé innen a Csér utcától, ahol lakom, a Campona felé, oda-vissza hét-nyolc kilométer a táv, és bár van úgy, hogy a rengeteg elfoglaltságom miatt egy hónap is kimarad, azért a futást lehetetlen abbahagyni.
– Egy öttusázótól el is várható, hogy formában tartsa magát. Nehéz volt felhagynia az élsporttal?
– A sydneyi olimpia idején már harmincéves voltam, akkor kezdtem el töprengeni a folytatáson, habár 2003-ig még kihúztam öttusázóként. Nem könnyű felhagyni az élsporttal, hiszen burokban él az ember. Igazából semmivel sem kell törődnie egy öttusázónak az úszáson, futáson, víváson, lövészeten és lovagláson kívül, ami jó is meg nem is, hiszen amikor kiléptem a nagybetűs életbe, azt sem tudtam, hogyan kell befizetni a postán egy sárga csekket.
– A mostani Sárfalvi Pétert ismerve ez nehezen hihető...
– Pedig így volt. Szóval, amikor 2003-ban befejeztem az öttusát, óriási szerencsém volt, hívott az akkor alakuló Hír TV. Alapító tagként együtt tanultuk a többiekkel a szakmát. Először hírolvasóként, majd a sportszekciónál, végül a híradónál dolgoztam, napi öt-hat élő adásban szerepeltem, pörgött rendesen a mókuskerék. Aztán 2016 végén megcsörrent a telefonom...
– Minden izgalmas sztori így kezdődik!
– Szabó Tünde sportért felelős államtitkár felhívott, és megkérdezte, nem volna-e kedvem dolgozni az államigazgatásban. Eleinte ódzkodtam, elsőre nemet mondtam, arra gondoltam, én meg az államigazgatás, két külön világ, de aztán másodikra belevágtam. 2016 decemberében egy hónapig miniszteri biztos voltam, majd 2017. január elsejétől az utánpótlás-nevelésért felelős helyettes államtitkár lettem. Ma már azt mondom, testhez álló munka, úgy érzem, belerázódtam.
– Azért az élsportolói múlt nem hátrány, még ha eleinte gondjai is akadtak a sárga csekkel...
– Az a kapcsolatrendszer, amit a sportban eltöltött évtizedek alatt kialakítottam, felbecsülhetetlen érték. És hát jó helyen is lakom, Vári Attila, a vízilabda-szövetség elnöke és Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság első embere szomszédom, a múltkor uszodaavatóra együtt utaztam
Attilával...
– Szeret itt lakni?
– Nagyon! 2015-ben költöztünk ide, akkor még a feleségemmel és a két gyerekkel, időközben megszületett a harmadik is...
– Meséljen a gyerekekről!
– Áron 12 éves, az OSC-ben vízilabdázik, nem is rosszul, most került be a korosztályos válogatottba! A kilencéves Lotti lányom a hip-hopot műveli, mivel jó magas kislány, talán a röplabda vagy a vívás felé tudom terelgetni. Ábel még nem sportol, ennek objektív okai vannak, kétéves. De idén nyáron elkezdjük az úszásoktatást. Egy helyettes államtitkárnak a családjával is példát kell mutatnia!
– Kerületünk nemcsak sport-, hanem borváros is...
– Nálam legfeljebb egy laza rozéfröccs jöhet számításba, amúgy antialkoholista vagyok...
Ch. Gáll András