• 

  NAGY ZSÓFIA

Mintha egy furcsa idő- és térbeli utazásra indulnánk, olyan érzésünk lehet, ha Budafokra érkezünk. Kisvárosias főtér, mediterrán és német falvak, települések hangulata vegyül a girbegurba utcácskákon, kellemes Duna-parti séta csábít, a föld alatt meghúzódó mészkővonulatba vájt alagutakban pedig legalább annyi érdekesség vár minket, mint a föld fölött. Törley-pezsgőgyár és borospincék, kastélyok, titkos óvóhely és barlanglakások csábítanak felfedezésre Budafokon.

Budafokot csak 1950-ben csatolták a fővároshoz, addig különálló kisváros volt, fejlett iparát a vasút közelsége támogatta, a korabeli szórakoztatásban betöltött szerepét pedig a szőlőhegyek és a bájos kisvendéglők mellett a fővárosból induló HÉV-vonal is segítette. Ezen a pályán most villamos közlekedik, a városrész pedig ugyanolyan jól megközelíthető, mint egykor volt, így érdemes a tömegközlekedést vagy (ha sportosak vagyunk) a Duna-parti bringautat választani a kijutáshoz. Annál is inkább, mert a helybeli kis pincékben és vendéglőkben megéri néhány pohárka bort legurítani.

Látogatásunkat egyébként is érdemes a pezsgő- és bornapokhoz vagy a havonta megrendezésre kerülő Pincejárathoz igazítani, ilyenkor ugyanis különleges műemlékek, a Törley Látogatóközpont és a kisebb pincék is bejárhatók. Budafok értekei közé tartoznak azok a több generáció óta itt élő családok, melyek büszkén vállalják fel hagyományaikat, így érdemes nemcsak inni, de kicsit beszélgetni is vendéglátóinkkal. A környék történetét ebben a korábbi cikkünkben mutattuk be, érdemes ezt is átolvasni séta előtt. Most pedig induljunk is.

1. Magdolna Udvar

Túránkat a Magdolna Udvarnál indítsuk, annál is inkább, mert valószínűleg kevés jobban sikerült helytörténeti gyűjteményt találunk, mint az itteni. A régi városháza épületéből kialakított és csak néhány éve átadott közösségi térben zajlik az élet, érdemes benézni a galériarészbe, és itt találjuk Majecsko kávézóját is, ahol házi készítésű süteménnyel és finom kávéval tankolhatunk fel az útra, a kellemes belső udvaron ücsörögve. Ugyanitt, a helyszín adottságaiból fakadóan kicsit eldugva bújik meg az egyik legszuperebb kezdeményezés, a Közösségi Pince is, ahol az egykori körzeti orvosi borospincében többféle programmal várnak, szerdánként pedig helyi borászok italait kóstolhatjuk.

2. Nepomuki Szent János-szobor

Forduljunk balra a Magdolna utcán, és sétáljunk kicsit, hagyjuk, hogy elkapjon a macsakövek és a földszintes házak hangulata, mintha egy rendezett kis faluban kapcsolódnánk ki, nem a nagyvárostól negyedórányira. Érkezzünk meg a Hosszúhegy térre, ahol aztán tényleg elfelejthetjük, hogy valójában Budapesten vagyunk, csak a házak előtt álló kocsik emlékeztetnek a jelenre és Budapestre. A téren Nepomuki Szent János szobrát találjuk, amely már a 18. század vége óta áll itt, a pár évvel ezelőtti felújításnak köszönhetően pedig nemrég kapott vissza pár, korábban megsemmisült, az eredetinek megfelelő részletet.

3. Kálvária

Sétáljunk vissza a Promontor Kertvendéglőig, majd a Seidl lépcsőn át kapaszkodjunk fel a Hosszúhegy utcára. Élvezzük a furcsa, Csepelre nyíló kilátást és a bájos, mediterrán hangulatú utcácska képét. Egy kis szusszanás után kalandozzunk tovább a Vár utca lépcsőin át az Alsó Sas utcáig, ahol jobbra fordulva, néhány percnyi gyaloglás után térjünk a Kálváriahegy utca felé.

Ha azonban extra kalandokra nem, csak jó levegőre és szép kilátásra vágyunk, akkor sétáljunk tovább, és miután tettünk egy kis kitérőt a Fehérhegyi úti kilátópont felé, időzzünk egy kicsit a bájos kálváriánál. A szép kis Golgota helyén már a 18. században is kálvária állt, ám ezt fából készítették a budafokiak az akkor még lakatlan magaslaton, így már messziről láthatták a hajósok. Később a faépítmény helyére kőkálváriát emeltek, amit – az itt álló tábla tanúsága szerint – 1934-ben restauráltattak a helyi hívek. Az örökzöldekkel beültetett kis térség akár az olasz hegyek között is állhatna, éppen ezért is meglepő, hogy szemben Csepel tornyait látjuk. Jobb kéz felé megpillanthatjuk a többi stációt is, haladjunk lefelé ezek mellett.

4. Péter-Pál-Kápolna

Érdemes néhány percet időzni a kellemes, csendes, nemrégiben rendbe szedett Stáció Kertben is, ahol bibliai idézet, a szeretet himnusza és a zöldülő hegyoldal hív elcsendesedésre bennünket. Innen haladjunk tovább a szép fekvésű, barokk Péter-Pál-Kápolna felé, amelynek története az 1739-es pestisjárványhoz kapcsolódik. Knoll József, a jómódú budafoki serfőző ekkor tesz fogadalmat: ha túléli a pestist, kápolnát emel a községnek. Bár sajnos elkapja a betegséget és meghal, felesége, majd az ő halála után leánya teljesíti fogadalmát, így épül meg a kápolna, amit többször is átépítettek, mire elérte jelenlegi – filigrán, tornyos – formáját.

Az épület előtti kiszögellésen hatalmas fát pillanthatunk meg. Az Ősök Fája egy büszke mezei juhar, amely szinte egyidős a templommal, mintegy 250 éves. Elképzelhető, hogy még az eredeti növénytakaróból maradt vissza, és Budafok első temetőjében állt már a kápolna megépülése előtt is. Az azonban egész biztos, hogy az idős óriás a környékbeliek szeretetétől övezve tengeti nyugdíjas éveit, és ránézésre igen jó egészségnek örvend.

5. Plüssállatok a kerítésen

A kápolnától sétáljunk kicsit jobbra a település legelső utcáján, a patak mellett. A régi Péter-Pál utca teljes mértékben a sváb falvak világát idézi, meglepődnénk, ha tudnánk néhány itt álló családi ház korát. Majd sétáljunk vissza, és nézzünk szembe egész Budafok egyik legfurcsább látványosságával. A Péter Pál utca és a Kálváriahegy utca sarkán enyhébb thrillerbe illő látványosság tárul a szemünk elé. Egy gépi földmunkával foglalkozó cég telephelyénél baljósan lóg a kerítésről több száz kifakult plüssfigura. A furcsa kompániát a vállalkozás tulajdonosa kezdte összegyűjteni évekkel ezelőtt. Már nem is emlékszik, pontosan hogyan jött az ötlet, egyszerre azt vette észre, hogy a kezdeményezést látva egyre több plüssjáték érkezik hozzá, néha egyszerűen csak bedobva a kertbe.

Ha kiborzongtuk magunkat, haladjunk át a Dr. Takács Pál parkon, ahol a kerület kedvelt főorvosának háza állt, a parkot róla nevezték el. Takács doktort 1956-os tevékenysége miatt tíz évre bebörtönözték, házát pedig később lebontották, annak ellenére, hogy a forradalom idején is elsősorban orvosként segítette a budafoki közösség életét, valószínűleg emiatt is maradtak el a nagyobb harcok errefelé. A csendes, hangulatos környezetben jól fog esni egy kicsit megpihenni.

A tér sarkán álló, romantikus stílusú Czuba-Durozier-kastély úgy magasodik Budafok fölé, hogy Csipkerózsika vára is eszünkbe juthat róla, sajnos az állapota is olyan, mintha száz éve csak aludnának benne. Ám úgy tűnik, lassan szabadulhat a tüskebokrok közül, apartmanokat alakítanának ki benne, de a felújítás hosszabb ideje húzódik. A csodás épület az 1880-as években készült el, és egy itt élő francia konyakgyáros építtette maga és családja számára lakhelyül, a pincében pedig italgyár működött.

6. A Savoyai Jenő tér és környéke

Korábbi cikkünkben már írtunk Savoyai Jenő szerepéről Budafok életében. Nem véletlen nevezték el az osztrák seregben karriert építő francia hadvezérről az egyik központi teret, ugyanis a környék földesuraként nagy szerepe volt abban, hogy a török idők alatti elnéptelenedés után Budafok újra lakottá vált, és a szőlő- és bortermelés is beindulhatott. Budafok egyébként egészen más képet mutatott még a 18. században, a Duna vonala egészen a Mária Terézia utcáig húzódott, a központ pedig itt, Savoyai Jenő egykori kastélya körül helyezkedett el. Hiába keressük azonban a rangos épületet, a hadvezér egykori rezidenciája többször leégett, majd a Törley-gyár vásárolta meg a telket, a romokat elbontották, a kastély emlékét így mára csak a terület Leányka utcai bejárata felől ágaskodó kőoroszlánok őrzik, amelyek egykor a kastély bejáratát védték.

A térnek amúgy nagyon kellemes a hangulata, a csinos, barokk stílusú Szent Lipót-templomot nem csak kívülről érdemes megcsodálni, oltárképe és a vörösmárvány oltár egyenesen Mária Terézia adománya volt. Sétáljunk át a kastély melletti parkon, és térjünk az Anna utcára. Itt három izgalmas épület is vár bennünket, mindegyik a Törley családhoz kapcsolódik. A pezsgőgyártás és a gyár története amúgy is kihagyhatatlan, ha Budafokról beszélünk, ennek pedig csodás épített nyomai is vannak.

Vadgesztenyefák között bújik meg Törley feleségének, Sacelláry Irénnek a kastélya, mellette Törley József grandiózus, reprezentációs célokra használt neogótikus kastélyának hatalmas tömbje áll. Bár jelenleg egyik épület sem látogatható, az utca irányából is szép látványt nyújtanak, könnyű a kerítés másik oldaláról belefeledkezni az álmodozásba, hogy mi vajon hogyan élnénk itt.

Továbbhaladva az Anna utcán elérjük a Törley Pezsgőmanufaktúra és Látogatóközpontot, ha tehetjük, időzítsük úgy a látogatásunkat, hogy ide is be tudjunk nézni (a havonta megrendezésre kerülő Pincejárat alkalmával például van lehetőség nyilvános csoportos látogatásra), hiszen nemcsak egy közel másfél százada sikeres gyár és egy különleges ital, hanem egy szorgalmas és ötletes üzletember, Törley József életébe is bepillantást nyerhetünk, a gyöngyöző buborékoktól pedig még jobb kedvünk is lesz.

7. A Törley téren át a Városházáig

Tudatos tervezői munka eredménye az a három részből álló térlánc, amely a Leányka utca másik oldalán, a református templom és a Városház tér között húzódik, a kellemes hangulatú parkokat pedig annak köszönhetjük, hogy politikai rendszereken és hosszú éveken át tartotta magát a városrész vezetése az eredeti, még a két háború között született tervekhez.

A bájos Magyar Feltámadás Templomát látva hirtelen nem is tudjuk eldönteni, hogy magánvillával vagy egyházi épülettel állunk szemben a szecessziós elemeket is felvonultató historizáló épületet szemlélve. Innen haladjunk tovább a Kő Boldizsár tervezte Szent István mesejátszótérhez, ahol a környék első focistadionjának nyomait is felfedezhetjük, a terület például azért helyezkedik el egy kicsit mélyebben, mert körülötte lelátók helyezkedtek el, így könnyedén figyelhették a szurkolók a korabeli focisták játékát.

A Budafoki Szomszédok Piacának neve az ikonikus sorozatra utal, a korábban itt állt, kissé rendezetlen piacon forgatták a filmsorozat egyes jeleneteit. Azóta persze sok idő telt el, és szerencsére sok változás is történt a területen. Térjünk be egy kis friss gyümölcsért ide, és üljünk le a hatalmas almát, körtét, szőlőt formázó padokra, miközben azon gondolkozunk, hogy szeretjük-e ezt a furcsa együttest, vagy sem. Majd vessünk egy pillantást az itt álló evangélikus templomra, amit Sándy Gyula, a Postapalota építésze tervezett, ha tudunk, kukkantsunk is be, ugyanis a belső tér motívumai tökéletes egységbe simulnak a külső résszel.

8. A Városház tér épületei

Ápolt, csinos park szélén áll a „Városháza”, arról, hogy a környék valamikor ipari terület volt, csak a vasút közelsége árulkodik. Az itt található épületek tervezése során mindig tiszteletben tartották a már meglévő környezetet. A párkánymagasság egységes, és még a rendőrség szocreál épülete sem tűnik bántónak, vakolatdíszei a Városháza épületéhez illeszkednek.

A „Városháza”, vagyis a jelenlegi önkormányzat épülete szecessziós jegyeket mutat. Ha azonban kicsit jobban megnézzük az épületet, feltűnik, hogy a csinos középső résztől kissé elüt a két oldalsó szárny. Ezekben működött egykor a Brázay-féle sósborszeszgyár, ahol a korszak mindent is gyógyító csodaszere készült. Ennek épületét szerezte meg a város, és bővítette ki a bájos, szecessziós középső résszel a 20-as évek végén. 

A tér másik felén a maga korában rendkívül modernnek számító Postapalotát találjuk, amit az elmúlt években fel is újítottak. Közvetlen szomszédságában pedig egy igazi rút kiskacsa, egy ütött-kopott épület árválkodik. A csúnyácska házat nem árt egy kicsit más szemmel nézni, ugyanis az 1920-as években épült HÉV-vonal végállomása volt, innen pedig egészen Nagytétényig, sőt a legfontosabb korabeli légikikötőig, a budaörsiig is el lehetett jutni. Arról nem is beszélve, hogy ez a jármű hozta ide mulatni a fővárosi korhelyeket, a szerelvényeiben akár Krúdy Gyulát is megtalálhattuk volna.

A téren, a csinos középületek árnyékában egy jobb napokat látott villaépület is megbújik. Szinte egyértelmű, hogy másfajta idők tanúja lehet, és valóban, az egykori ipari negyed egyik utolsó mementója a Fáber-villa, amely egy közeli üzem tulajdonosáé, egy jómódú kádármesteré volt, aki a korszakban egyébként teljesen megszokott módon a zaj és a rosszabb levegő ellenére is ragaszkodott hozzá, hogy az üzeme közelében lakjon.

9. A túra lezárása

Noha a túra rövidebb változata két óra alatt könnyűszerrel lejárható, a sok élménytől és a fárasztóbb kaptatóktól biztosan elfáradunk és meg is éhezünk. Ha svábos hangulatra és nemzetközi konyhára vágyunk, akkor a Kuruc közön át irány a Promontor Kertvendéglő. Ha pedig a túra után jólesne egy kis hesszelgetés a Duna-parton, akkor sétáljunk el a vasútig, majd az aluljárón áthaladva pihengessünk kicsit a frissen rendbe szedett Duna-parton, és együnk egy jó darab húst a DP BBQ-nál. Akárhogy is, mindenképp első osztályú kikapcsolódásban lesz részünk.