Borok, pezsgők, Meg Egy Cukorka

A Budafoki Pincejárat III. Tehetségkutató versenyének egyik díjazott együttese, a Meg Egy Cukorka (Hárs Barna ének, gitár, Mihályi Dávid basszusgitár, Halász Máté dob) eddig több tehetségkutató versenyen is indult, és többnyire első helyezettként vagy – ahogy Budafokról is – különdíjjal távozott. A trióval, amely az elmúlt időszakban színpadra lépett többek között a Supernem, a 30Y, valamint a Kistehén társaságában és több fesztiválon is, az Oroszlános udvarban találkozhatunk a 30. Budafoki Pezsgő- és Borfesztiválon.

A Városházi Híradó kérdéseire Mihályi Dávid basszusgitáros válaszolt.

– Milyen előnyökkel jár egy tehetségkutató versenyen elért helyezés?

– Elsősorban figyelmet kap a zenekar. Nyilván ez abban az esetben igaz, ha jó a formáció. Ilyenkor vizsgaszituációba kerülünk, és ez teljesen más, mint egy koncert, hiszen a versenyen a zsűri megmondja, hogy mit gondol a produkciónkról.

– Tavaly októberben Jöhet Bármi címmel megjelent a zenekar első albuma. Kitől kaptak segítséget ahhoz, hogy elkészüljön a nagylemez?

– Ha nem lett volna a Hangfoglaló Program, akkor lehet, hogy most nem is beszélgetnénk, hiszen a támogatásuk által jött létre a lemez. Szegeden, a Miracle Sound stúdióban vettük fel az album anyagát Szabó Szebivel és Sóti Norbival. A producer Ligeti Gyuri volt, és a felvételek során Horváth Barna is közreműködött.

– Több helyen olvastam, hogy legnagyobb erényüknek az őszinteséget és a másságot tartják. Miben őszinték és miben mások, mint a többi fiatal zenekar?

– A másság lényegében a hozzáállásunkban mutatkozik meg. Az érzelmek emberei vagyunk, hangulatainkat, ha jó, ha rossz, megéljük. Zuhanunk és repülünk. Ez a „megélés” általában szúrja az emberek szemét. Legalábbis az eddigi életem során így érzékeltem.

– Hogyan határozná meg az együttes zenei stílusát?

– Koszosan elegáns.

– Kitől tanultak eddig a legtöbbet?

– Nagyon hosszú a lista, mert sokan voltak nagy hatással ránk. Büszkék vagyunk rá, hogy több példaképünkkel is együtt dolgozhattunk, például Ligeti Gyurival, a Supernemmel vagy éppen a 30Y-nal. Személy szerint én a mai napig felnézek Noel Gallagherre és Papp Szabira, akik megtanították nekem, hogy mi a rock’n’roll, illetve – mivel a zene és az irodalom kéz a kézben jár – Kosztolányi Dezsőre és Grecsó Krisztiánra, akik írásaikkal az élet értelmezésében segítettek, segítenek.

(Tamás Angéla)