A Promontorium Borlovagrend tagja, Nyúlné Pühra Beáta nyerte el az Év bortermelője Magyarországon díjat. A Nyakas Pincészet főborásza nem családi indíttatásból találta meg a hivatását, saját döntésének köszönhetően immár 37 éve foglalkozik a szenvedélyével, és szenvedélyesen rajong Budafokért.
– Mivel érdemelte ki a megtisztelő elismerést?
– A cím elnevezése sokatmondó: nem egy bor kiváló minőségének elismerését jelenti, hanem a díjazott bortermelő több éven át tartó, kiemelkedő teljesítményéért, borainak állandó kiváló minőségéért, azok hazai és külföldi sikereiért adományozható. Ez tehát a magyar borászok által elnyerhető legrangosabb hazai kitüntetés. A díjat az Év bortermelője elnevezéssel 1991-ben adták át először azzal a szándékkal, hogy elismerje egy-egy hazai borász kimagasló szakmai teljesítményét, többéves munkáját. Mostanra sokkal nagyobb lett a verseny. A minőségen kívül számítanak a borversenyen elért eredmények, a marketing, a külcsín és a belbecs, a borászat iránt keltett szimpátia és nem utolsósorban a borász személye. A számtalan boros rendezvénynek köszönhetően a választók, jelölők a borászokat személyesen ismerik, rengeteg alkalom nyílt arra, hogy beszélgessenek velünk. Nekem az idei év (2021) volt a harmadik, amikor az első öt jelölt közé bekerülhettem, és az első, amikor engem hirdettek ki győztesnek.
– Miért pont 2021-ben jött ki a lépés?
– Mondhatjuk szerencsének, véletlennek, a sors akaratának, vagy igazán most tartottak érdemesnek, hogy viselhessem ezt a kitüntető címet.
– Mióta foglalkozik borászattal, mikor lett a Nyakas Pincészet főborásza? Családi tradíció játszott szerepet a borral való kapcsolatában, vagy egyéni érdeklődés vonzotta?
– 1994-ben kezdtem el járni a Soós István Élelmiszeripari és Borászati Szakközépiskolába, aztán a Kertészeti Egyetem Élelmiszeripari Karán, később a Doktori Iskolán folytattam a tanulmányaimat. 2000 májusában kezdtem el dolgozni az akkor még Nyakashegy Kft. néven szereplő, mai nevén Nyakas Pince Zrt.-nél. Az egész életem, a tanulmányaimmal együtt a borászatról szól immár harminchét éve. Sajnos nem családi indíttatásból indulhattam el ezen a pályán, de örömmel mondhatom, hogy huszonegy éve gyakorló borászként tevékenykedhetek.
– Mióta tagja a Promontorium Borlovagrendnek?
– 2017. szeptember másodikától. Nagyon nagy megtiszteltetés volt bekerülni abba a borlovagrendbe, amelyet a mentorom, korábbi igazgatóm és technológia tanárom, Gazdag László alapított.
– Milyen a kapcsolata Budafokkal, kötődik a XXII. kerülethez?
– Tulajdonképpen a szívem legfontosabb csücske! A kerületben váltam felnőtté, itt találtam meg a szakmámat az igazi alma mater által. Budafok-Tétény az első szerelem, a diplomamunkám és a doktori munkám színhelye, a borlovagrendem „otthona”.
Sz. L.