A Papp László Budapest Sportarénát októberben is megtöltötték Sztevanovity Zorán rajongói, aki 2019-ben tizenkettedik alkalommal adott koncertet a 12 500 nézőnek. Nem meglepő, hogy Zorán május kilencedikére tervezett előadása is telt házasnak ígérkezett a Klauzál Házban, de a koncert időpontja, tekintettel a koronavírus miatt kialakult helyzetre, bizonytalanná vált.
A legfrissebb számítások szerint Zorán tavaly tizenkétezer kilométert megtéve negyvenhárom előadáson koncertezett 64 211 néző előtt. A honlapján fellelhető adatok alapján harmincöt lemez és tíz VHS, illetve DVD őrzi azt a százhetvenöt dalt, amelyet hat évtized alatt elénekelt. A dalok közül kilencvenhatot Presser Gábor és Sztevanovity Dusán írt a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenésznek, aki a 60-as években az egyik legjelentősebb magyar beatzenekarban, a Metró együttesben gitározott és énekelt.
– Van kedvenc dala?
– Pályafutásom alatt sok dal nőtt a szívemhez, azonban címeket nem tudnék kiemelni. Egy új lemez megjelenésekor az egyik biztosan kicsit kedvesebbé válik a többinél, de az is mindig lecserélődik egy következő lemez következő dalával. Persze olyan is akad, amelyik tartja magát, de nem egyként, hanem egyikként. Az úgynevezett kihagyhatatlan zenék, például az Apám hitte, a Kóló vagy az Egészen egyszerű dal az évek alatt annyira hozzám nőttek, hogy azokat szinte udvariatlanság lenne a koncerteken nem eljátszani.
– Fellépésein a hely nagyságától függően heten, illetve tízen állnak színpadra. Lényeges, hogy mindig ugyanazokkal az emberekkel dolgozzon?
– Az együtt zenélés nem csak tudás és képesség kérdése, sok szempontból érzelmi dolog is. Nem mindegy, hogyan viszonyulnak egymáshoz a zenészek a csapaton belül. A szerzőpárosból testvéremmel, Dusánnal a hatvanas évek elejétől, Presser Gáborral a hetvenes évek közepétől dolgozom együtt. A zenekarban mindenki session zenész, vagyis egy-egy alkalomra vállalja a fellépést, mégis már legkevesebb nyolc éve együtt vagyunk ebben a felállásban. Jól kijövünk egymással, és a szakmai kapcsolaton túl magánemberként is jóban vagyunk. Ez fontos, plusz színpadi erőt ad a csapatnak.
– Mit tanácsol a fiatal zenészeknek, hogyan legyenek sikeresek?
– Erre nincs recept, da azt biztosan tudom, hogy a sikerbe tilos belefeledkezni. A közönség tetszésnyilvánítása persze mindenkinek nagy öröm, de legbelül mégis kellő mértéktartással kell fogadni. Hiba lenne azt gondolni, hogy egy-egy sikeres koncert után az előadóművésznek már semmi dolga nincs, és nyugodtan hátradőlve csücsülhet a babérjain.
(Tamás Angéla)