Akvarell mesék

Kevesek által alkalmazott technikával készült festményekből nyílt kiállítás a Klauzál Házban február 3-án. Zechmeiszter László az Akvarell mesék című tárlatán hatvankét olyan képet mutat be a látogatóknak, amelyeket vizes alapú festékkel festett papírra, néhol a színeket összefolyatva, esetenként ecsettel „rajzolva”, vagy a kettőt ötvözve. A Vén Emil Galéria falain sorakozó akvarellek többnyire utcarészleteket, életképeket ábrázolnak, de láthatunk pipacsmezőt, egy-két csendéletet, a Temze fölött magasodó Tower-hidat és a Gödöllői Királyi Kastélyt is.

– Nagyon szeretem az akvarellt, mert a nedves papíron össze lehet folyatni a színeket, és ez rengeteg lehetőséget kínál, száraz papírra festve pedig szinte grafika készül. A nagyvilágban népszerű az akvarellfestés, Magyarországon azonban még mindig kevesen használják profi szinten. Nehéz technika, de nem szabad félni tőle. Eleinte én is olajjal, akrillal, szénceruzával dolgoztam, és bár az akvarell mindig is nagyon tetszett, tartottam tőle, nagy falatnak találtam –mondta kérdésünkre válaszolva a festőművész, aki tizenkét évnyi belgiumi tartózkodása alatt merített bátorságot ahhoz, hogy kipróbálja ezt a technikát. Saját bevallása szerint ettől kezdve csak akvarelleket fest és mást nem is akar, mert ebben tud igazán kiteljesedni.

A kiállítást Sándor Levente nyitotta meg.

– Ezek a képek önmagukért beszélnek, és valójában Laci nyit meg nekünk egy olyan világot, amelyben a mese valósággá válhat és a valóság meséssé lehet – kezdte megnyitóbeszédét a református lelkész, aki kiemelte, hogy a festőművész tehetsége kitartással párosult, ezért válthatta valóra álmát, ezért válhatott belőle kiváló akvarellfestő.

A lelkipásztor bemutatta Zechmeisz-ter László életének jelentős állomásait, beszélt a művész családjáról, hét gyermekéről, gödöllői otthonáról és erős hitéről is.

A március 14-ig látogatható tárlat megnyitóján két gitáros, Francisco Baeza és Ursu Gábor népszerű dallamokat játszva szórakoztatta a résztvevőket.

Tamás Angéla