A zongora egy civilizációs csúcstermék

Interjú Hegedűs Endre zongoraművésszel

Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és zenepedagógus. Hegedűs Endre eddigi pályája 42 éve alatt több mint 3700 hangversenyen lépett fel Magyarországon és külföldön. Nagy sikerrel vendégszerepelt Európa számos országában, illetve Ausztráliában, Japánban, Dél-Koreában, Kanadában és az Egyesült Államokban. Nős, felesége Hegedűs Katalin zongoraművész. Három gyermekük van: Márton (1986), Anna (1989) és Bertalan (1991).

– Hogyan született a Szerelmes Este ötlete?

– A mi kezdeményezésünk az összeszerelmesedésünktől indult, mikor is 1978-ban két akadémista diák egymásba szeretett egy pillanat alatt. Azóta házasságunkban eltelt 42 év, és drága feleségemmel, Katicával jelen voltunk és vagyunk mindmáig a hazai és nemzetközi koncertéletben. Amerikában 26-szor, Japánban 85 alkalommal turnéztam. A Házas Hétvége mozgalomban 1993 óta veszünk aktívan részt, például a 90-es évek második felében a Zeneakadémia nagytermében adtunk számukra évente egy-egy jótékonysági koncertet. Ezek az előzmények.

– Mi várható idén ennek a programnak a részeként?

– Februárban a Klauzál Házban nyolckezes koncertünk lesz, ahol mint a Budapest Piano Quartet formáció lépünk fel: két házaspár, két zongorán nyolc kézzel, 40 ujjal, 176 billentyűn játszunk együtt. Ez a műfaj nagyon népszerű volt a XIX. században, sok nagyszerű darab átirata született meg két zongorára. A Szerelmes Esten majd sokat zenélünk, de beszélünk is házasságaink apró titkairól, amit érdemes és jólesik megosztani. Vicces történeteket mesélünk, vagy éppen rámutatunk egy-egy kompozíció lényegi gondolataira, hiszen egy szerelmes szívű zeneszerző nagyon könnyen ír szép darabokat, és ezeket a közönség is nagyon szereti. A szerelem kimeríthetetlen témaköréből játszunk műveket. A koncert az én szólómmal, Liszt Szerelmi álmok című „örökzöldjével” indul, aztán jön a fiatal házaspár Baráz (Yajima) Alisa és Baráz Ádám, akik négykezes formációjukkal mutatkoznak be. Majd Rachmaninov Románcát játsszák Katicával kiegészülve, hatkezesen. És tovább sorjáznak a szép dallamok 8 kezesen. Ez a koncert is közösségteremtő szándékkal jött létre, mert az emberek lelke bizony összeér egy jó hangverseny alatt. Hiszen együtt élik át a zene varázsát és szépségét, és így az ismeretlen emberek szíve is találkozik. Ezt a közös élményt hazavíve bízunk abban, hogy arra fogja serkenti őket, hogy újra és újra meghallgassák ezeket a műveket.

– Március végén pedig a Budapest Jazz Orchestrával lép fel nálunk a Gershwin-esten…

– Igen. Nagy örömmel vettem a felkérést, hiszen a Kék rapszódia művészi pályám egyik alapdarabja! Drága édesapám annak idején – 1952 őszén – egy vállalati bálon, Hódmezővásárhelyen e zseniális mű részleteivel bűvölte el édesanyámat. Ő ott mindjárt gondolta, hogy e kék szemű és szőke fiú, aki ráadásul kiválóan zongorázik – oly jó lenne életem párjának! Miután úgyis mindig a nő dönt, ez így is történt, és házasságuk gyümölcse lettem én. Többször is játszottam a fúvós zenekari zongoraváltozatot, a szimfonikus zenekarral kiadott változatot, s a zongoraszóló variánst is, amit maga Gershwin írt át csodálatosan.

(Szatmári Éva)