A Törley-család rejtélyei

Szüreti hangulat honolt október 3-án Budapest Bornegyedében, Budafokon. Mi a Seybold–Garab Pince kerthelyiségében hallgattuk Berendi Nándor harmonikajátékát. Aztán megérkezett Garbóci László helytörténész, és pillanatok alatt rádöbbentem, hogy nála nagyobb kerületi ismeretanyaggal rendelkező emberrel még sohasem hozott össze a jó sorsom.

Nyakas Irsai Olivér, Sauska Cuvée, Lajver Kékfrankos, Paulus Gold Ezerjó, Koch Merlot, Juhász Egri Bikavér, Dúzsi Rosé Cuvée. Nem akármilyen kirakat, ugye? Márpedig a Seybold-Garab Pince vendégei ebből a szortimentből választhattak a Pincejárat során.

És közben hallgathatták Berendi Nándor harmonikaművészt, aki egészen biztosan a délután legszínvonalasabb attrakciója lett volna.
Csakhogy öt órakor megérkezett Garbóci László, és ő ellopta a show-t. Garbóci úr vezetésével elindultunk a Péter-Pál utcából, ahol 1882-ben elkezdődött a pezsgőgyártás, a dombtető, a Törley-mauzóleum felé. Más szóval: a varázslat elkezdődött.

Tulajdonképpen 1858. január 10-én, amikor Törley József megszületett a Szabadkához tartozó Csantavéren. És a varázslat tartott, tartott, de sajnos csak 49 évig.

1907-ben Törley József Brüsszelben egy konferenciára ment, majd a belga tengerpartra, Oostendébe is ellátogatott. Ott kapott perforált vakbélgyulladást, amibe belehalt. A Törley-birodalom akkor már több mint egymillió palack pezsgőt állított elő évente. Felvevőpiaca szinte az egész világ: Kanadát, USA-t, Ausztráliát is beleértve.

A családi nagyvállalkozás a dinasztia alapítójának halálával vezető nélkül maradt, mivel Törleynek nem volt egyenes ági leszármazottja. Akik ma a Törley nevet viselik, oldalági örökösök, akik a gyáros testvéreinek unokái, dédunokái.

Törley Józsefet 1907-ben ideiglenesen a felesége családi kriptájába temették a Kerepesi temetőbe. Ám a görög–macedón származású Sacelláry Irén – dúsgazdag kereskedő család sarja –, az özvegyasszony elhatározta, hogy a Törley birodalom legmagasabb pontján felépítteti a férje síremlékét.

A dombtőre épült családi birodalom legalsó szintjén, az Anna utcában építették fel a pezsgőgyárat, a nyugat-keleti lejtőn kihasználva az első tereplépcsőt. A szintkülönbséges telken, vagy egyharmad magasságban a kastély épült fel, a felső szintre pedig a gazdag, nagypolgári családi magánszféra létesítményei kerültek: teniszpálya, pálmaház, fürdőmedence.

Ahol a síremlék áll, az a telek legmagasabb pontja. Ezt a területet körbekerítették, és Ray Rezső Vilmos építésszel megterveztették a szecessziós stílusú mauzóleumot. 1907 őszére elkészültek a tervek, 1908-ban kezdték meg a kivitelezést, és 1909-re készültek el. Olaszországból hozatták a kőanyagot, a carrarai márványt, a kőfaragó mestereket, sőt még a kőműveseket is.

Annak idején mindez harmincezer aranykoronába került. A családfő halálozása után felvett leltárban a teljes Törley-vagyon kettő és fél millió aranykorona volt. A mauzóleumba 1948, az államosítás után még a szovjet hadsereget is bekvártélyozták, majd a későbbi évtizedekben a „színesfém-kereskedők” és vandálok „szállták meg”, ezért alapos felújításra szorul.

(Ch. Gáll András)