A szeretet dala

Jól ismerik már a budafoki-tétényi szülők és gyerekek Halász Juditot, aki nem először lépett fel a Klauzál Házban. A tavasz újra a népszerű színész-énekessel köszöntött be a kulturális intézményben. Természetesen március 1-jén, vasárnap délelőtt is telt ház előtt szerzett élményt a kerületi családoknak.

– Azt nyilatkozta korábban, hogy sokat tanult a gyerekektől, a viselkedésükből, a reakcióikból. Mégis mit?

– Például azt, hogyan kell lekötni a figyelmüket, mit kell tenni ahhoz, hogy jól érezzék magukat velem, ne vegyék észre, hogy néhány dolgot megpróbálok megtanítani nekik, és mégis szívesen vegyék a tanulást. Nagyon figyelni kell rájuk, mert minden közönség más és más. Én nem gyerekelőadásokat, hanem előadásokat tartok! Mára felnőttek azok a „régi” gyerekek, szülőkké váltak, és hozzák magukkal lányaikat, fiaikat. Sokszor több felnőtt van a koncertjeimen, mint gyerek, ezért már inkább családi programmá váltak ezek az előadások. Szólnom kell a szülőkhöz is, persze csak alig észrevehetően, néha valami kis humorral. Szerintem jó, ha a gyerekek és szüleik együtt hallgatják a dalokat, mert az együtt éneklés és az együtt gondolkodás külön örömöt okoz. Célom az, hogy tanítsuk meg gyerekeinknek a szeretet dalát.

– Vannak olyan gyerekek, családok, amelyek hűségesek önhöz, többször is megnézik a műsorát, sőt barátság is kialakult velük?

– Igen, nem is egy. Volt olyan család, amelyik hat-nyolc évig szinte mindenhová követett, sokat beszélgettünk is, azután évekig nem láttam őket. Felnőttek a gyerekek, és most újra találkoztam velük egy este, a Vígszínház felnőttelőadása után! Jó érzés volt újra látni őket.

– Az is jó érzés lehet, hogy minden előadás után sokan várják a kijáratnál…

– Valóban. Elsősorban a verseknek és a jó zenének köszönhető ez, s talán az én előadásomnak is, amivel sikerült eltalálnom a barátságukat elnyerő hangot.

– Könnyű megtalálni velük a közös hangot?

– Elég régóta énekelek a gyerekeknek, hiszen csaknem fél évszázada jelent meg a hozzájuk szóló első lemezem, és azóta volt időm kitapasztalni, hogyan kell megszólítani őket a színpadról – a három-négy éveseket és az iskolásokat is másként szükséges. Minden koncertnek más-más a hangulata. A külföldön élő magyaroknál is így van. Olyan dalokat énekelek a közönségemnek, amelyeknek az alapja a magyar költészet: ezeket a verseket a szülők szívesen tanítják meg a gyerekeiknek, beleértve az új dalokat is, köztük kortárs magyar költők megzenésített verseit. Ez, részemről, egyben misszió is: a mi költészetünk a világ egyik legszebb lírája, nagy kár lenne, ha hagynánk, hogy a külföldön élők elveszítsék. Amikor hallja valaki a dalt, talán nem is tudja, hogy azt Weöres Sándor vagy Nemes Nagy Ágnes írta, de ha megnézi a szerzőket a lemezborítón, lehet, hogy egy-egy verskötetet ki is nyit…

– Hogyan bírja energiával a színházi szereplést és a koncertezést?

– Jól. A sportolói múltam – ifjúsági válogatott díjugrató voltam – bizonyára sokat segít ebben, de a síelés is a kedvenc elfoglaltságaim közé tartozik. Nemrég jöttem haza Ausztriából, ahol ennek a sportágnak hódoltam, sajnos csak egy hétig. Jelenleg négy darabban játszom, az Audienciában, a Sógornőkben, az Anna Kareninában és a Vándorkutyában. Kicsit lassítani szeretnék, hogy másra is jusson időm és energiám, amire eddig nem volt. Szeretek olvasni, különösen az életrajzi, a történelmi írásokat és persze a verseket. Több száz verset kell elolvasnom ahhoz, hogy kiválogassam a műsoraimhoz legmegfelelőbbeket.

– Készül új lemeze?

– Nem akartam újat, de most már gondolkozom azon, hogy kéne egy olyan, amelyen új és régebbi dalok is helyet kapnak.

– A gyermekek szavazatai alapján nemrég a Mosolyrend lovagja lett…

– Örülök ennek a kitüntetésnek. Szeretem a jókedvet, a vidámságot, de a legjobban azt, ha a gyerekek arcán mosolyt 
látok…

(temesi)