A rocktól az operáig

Szinte minden zenei műfajban otthon érzi magát énekesként és színészként egyaránt Gerdesits Ferenc, aki Budafokon született 1947-ben, és azóta is itt él. Sosem gondolt arra, hogy szeretett kerületét elhagyja. A művész ma is igen aktív, több darabban játszik.

A mindig vidám énekes számos operában is megmutatta tehetségét, a világhírű Magyar Állami Operaháznak három évtizedig volt tagja, miközben rendszeresen kirándult a beat-pop-rock műfajában, szintén sikerrel.

– Könnyűzenei énekesként kezdte a hatvanas években a Sámsonban, majd folytatta a Fermben, a Non Stopban és újra, immár az Old Sámsonban…

– Engem is elragadott a beatkorszak abban az időben, amikor annyi fiatalt, sorra alakultak a jobbnál jobb beatzenekarok Magyarországon – meséli Gerdesits Ferenc két próba közt, végre beindult hosszú hallgatás után újra a színházi szezon. – Nagyon jól éreztem magam ezekben a zenekarokban, a Sámsonnal például másfél évtizeden át énekeltem a nevezetes Operabálon.

– Hogyan lett egy beatzenészből operaénekes?

– Az évek alatt egyre többen kérdezték, miért nem kezdek komolyabban foglalkozni a tenorhangommal, ezért is inspirált 1976-ban, hogy belépjek a Honvéd Művészegyüttesbe, ahol kipróbálhattam magam „komolyabb” műfajokban is. Természetesen képeztem a hangomat, és öt év után, 1981-ben lettem a Magyar Állami Operaház tagja, harmincegy évig magánénekesként. Szebbnél szebb szerepeket, illetve főszerepeket játszhattam el a Traviátától A nürnbergi mesterdalnokokig, gyönyörű időszaka volt művészi pályámnak.

– A könnyűzenével ezután sem hagyott fel. Mit szóltak híres operaházi kollégái furcsa zenei kiruccanásaihoz?

– Semmit, mert befogadtak, és elfogadták, hogy ez a Gerdesits egy ilyen figura. Említettem, hogy operabálokon is rendszeresen rockot, popot énekeltem, a legnagyobb magyar és világslágereket. Szerették.

– S becsülték könnyűzenész társai, hogy egy „komoly” tenor hang szól köztük?

– Nem foglalkoztak ezzel különösebben, bár néha megjegyezték: jó, jó a Feri, de ez operai hang. Nem vettem sértésnek… Mindig azt vallottam, hogy bármit csinálunk, azt maximális igénnyel tegyük, és akkor nem lehet gond. Egyébként műfajokon belül is lehet jól vagy rosszul énekelni, nekem soha nem volt probléma a köztük való kirándulás. Mindig élveztem, és hálát adok az Istennek, hogy még ma is játszhatok, például musicalekben. Most éppen Komáromban próbálok hosszú idő után először A kőszívű ember fiaiban és a Klapkában.

– Ezek szerint az elkövetkezendő hónapok is aktívan telnek?

– Igen, játszom a Tesla musicalben és készülök a Benyovszky zenés darab őszi bemutatójára. Nem unatkozom, mióta újra beindult az élet.

– Szeret Budafokon élni?

– Itt születtem, és soha nem akartam innen elköltözni, ez erre a válaszom. Most a szülői háztól alig háromszáz méterre lakom, az egyik fiam nem messze felettem, a másik – aki szintén zenész, a Quimby dobosa – Nagytétényben. Úgy látszik, a Gerdesitsék már csak ilyen hűségesek kerületükhöz.

– Szabadidejét mivel tölti szívesen?

– Unokázom, vagy a kis kertemben hallgatom a csendet…

(Temesi László)