A közös éneklés örömünnepe

A kórusmuzsika kedvelői idén közel harminc kórus előadását élvezhetik április 2. és 5. között a 18. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny és Fesztivál alkalmával. A résztvevők egyharmada külföldi – osztrák, svéd, észt, ír, norvég, román, török –, a magyar társulatok pedig Nagykanizsától Pécsen át Orosházáig, ill. Székesfehérvártól Budapesten és Budakalászon át Gödöllőig képviseltetik magukat, s lépnek majd színpadra. Érdekesség, hogy most először a Magyar Zene Háza Nagyterme ad otthont a kategóriánkénti kétnapos versengésnek, április 5-én azonban, a zárónapon a Budafoki Dohnányi Zenekar és a verseny résztvevőivel kibővített Budapesti Akadémiai Kórustársaság Hollerung Gábor vezényletével Carl Orff: Carmina Buraná-ját a Müpában, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben adja elő. Ezt követi a kategóriagyőztes kórusok nagydíjért folytatott versenye, az eseménysorozat záróakkordjaként pedig az ünnepélyes díjkiosztó.

A Budapesti Nemzetközi Kórusverseny és Fesztivál művészeti vezetője Hollerung Gábor Liszt Ferenc-díjas karmester, érdemes művész, aki immár 35 éve, amellett, hogy megálmodta egy akkoriban teljesen újszerű kórusverseny életre hívását, saját kórusával, a Budapesti Akadémiai Kórustársaság tagjaival 1988-ban meg is rendezte az első ilyen kórustalálkozót. Az 1989-ben megtartott második Budapesti Nemzetközi Kórusverseny óta – a járvánnyal terhelt 2021-es esztendő kivételével – minden páratlan év tavaszán hazai és külföldi énekkarok sokaságát, színe-javát vonzza a rendezvény.

A Budapesti Nemzetközi Kórusverseny 1988-ban attól számított újszerűnek, hogy az élvonalbeli kórusokon túl fölkínálta a lehetőséget mindazon, közös éneklésben örömét kereső közösség számára, akik a megmérettetés mellett olyan szakmai minősítést is szívesen fogadnak, ami a fejlődésben, a továbblépésben segíti őket. A többféle versenykategória lehetővé teszi, hogy minden kórus a maga tudásának, felkészültségének megfelelő versenytársakkal mérkőzzön meg, de arra is mód van, hogy akik kérik, a nemzetközi zsűri tagjaitól „órát vegyenek”. Ez az „Inchoral” fantázianévvel illetett szisztéma minden résztvevőnek fölkínálja a lehetőséget arra, hogy reális képet kapjon arról, hol tart, ugyanakkor minden kórus pozitív élményekkel távozhat a verseny végeztével. A módszer azóta elterjedt a világban, és az efféle versenyek az énekhang, az éneklés ünnepeivé váltak.

Tamás Angéla