Feltöltve: 2022. november 16. 21:00

Először alig hittünk a szemünknek: megjelent egy ember a színpadon, aki mindenféle hangszerrel és az énekhangjával vonzotta magára a figyelmet. Hangácsi Márton, a korábbi futballkötődése után a vargabetűkkel színesített életútja során a zenében teljesedett ki, ez utóbbinak tanújelét adta a budafoki bornapokon.

– Lenyűgöző volt látni, ahogy uralja a színpadot, több hangszeren játszik és énekel. Mikor és miért érett meg a gondolat, hogy egyedül áll a közönség elé?

– Viszonylag korán kezdtem el egyedül zenélni. Már akkor is szerettem egyedül színpadra állni, amikor zenekarokban játszottam. Másokkal is szerettem, sőt szeretek együtt zenélni, de jelenleg az egyéni produkcióban érzem magam teljes értékű zenésznek. A loop pedállal 2010 környékén találkoztam először. Lenyűgözött, hogy mennyi lehetőség rejlik benne. Akkoriban ismerkedtem meg Dub FX, KT Tunstall és Ed Sheeran zenei munkásságával is, akik szintén egyedül, ugyanezt a technológiát használva álltak színpadra. Tőlük nagyon sokat tanultam ezen a téren, sőt Dub FX előtt még játszhattam is egyszer Budapesten. Eltelt néhány év, mire én is eljutottam oda, hogy színesítsem az élő produkciómat, ez óriási motiváció volt, ezután lettem igazán aktív a dalszerzés terén is. Azóta írtam két nagylemezt, és rengeteget koncerteztem. Úgy érzem, egyre jobb leszek, és a közönség is egyre jobban érti, hogy mi történik a színpadon.

– Könnyebb, ha az ember csak saját magához alkalmazkodik, vagy éppen nehezebb, mert nagyobb felelősséggel jár? Nagyobb a hibázás lehetősége?

– Nekem könnyebb, de nem vagyunk egyformák, valakit az egyéni fellépés még inkább stresszel. Mivel korábban is majdnem mindig frontemberként álltam a színpadon, nem érzek nagyobb felelősséget. A hibázás lehetősége nagyjából ugyanakkora, mint amikor zenekarban játszik az ember, viszont nálam, ha egyedül játszom, jobban észreveszi a közönség, mert csak én állok velük szemben, tehát nem oszlik meg a figyelem. Másrészt nem bírom nem kommunikálni a hibákat, szeretem a saját bénázásomat másokkal is megosztani. Azt vallom, hogy nincs koncert hiba nélkül, nem is szabad, hogy az élőzene feltétlenül a tökéletességről szóljon. Hiszen pont ettől lesz izgalmas.

– Hihetetlen kalandos, eseménydús az életútja, a Zalaegerszegi Városi Fiúkórus, a futball vonzása mellett, után próbálkozott többek között utcazenészként is. Volt példaképe?

– Változnak a példaképeim, de így is nagyon sokan vannak. A klasszikus énekes-dalszerző vonalon Passenger, Ed Sheeran és Elton John jut hirtelen eszembe. Hozzáteszem, Passenger és Ed Sheeran is volt utcazenész. Biztosan érzek velük egyfajta sorsközösséget, ezzel is magyarázom a feltétel nélküli rajongást.

– Most úgy érzi, hogy a helyén van?

– Nehéz megfogalmazni, hogy mikor érezném azt, hogy minden tökéletesen alakul. Szeretem a mindennapjaimat, szeretem azt, amit a hivatásomnak választottam, viszont úgy érzem, a fejlődésnek állandónak kell maradnia, hogy dalszerzőként is motivált lehessek. Ez ilyenkor, ősszel erősödik fel. Miután vége a nyári rohanásnak, megpróbálom feldolgozni magamban az utóbbi három hónapot, és keresem az új lehetőségeket.

– Milyen tervekkel készül a jövőben? Van olyan zenei álma, ami beteljesülésre vár?

– Készülőben van a harmadik, teljesen magyar nyelvű nagylemezem. Továbbá készül egy új közös dalunk JumoDaddyvel is, és lesznek számomra is meglepő megjelenések. Próbálok sodródni az árral. Egy nagylemez megjelenése mindig óriási dolog, nagyon várom már, hogy elkészüljön.  

SzL