Feltöltve: 2022. november 16. 20:48

December 11-én, 19 órakor mutatják be a Klauzál Gábor Budafok-tétényi Művelődési Központban az Advent a Hargitán című színművet. Az előadás 2019-ben a Zenthe Ferenc Színház és a Móricz Zsigmond Színház koprodukciójában, Susán Ferenc rendező kezei alatt született meg. Sütő András drámájában Székelyföld misztikummal, néphagyományokkal teleszőtt világa tárul elénk, a főszereplő a megözvegyült Bódi Vencel, akit Szarvas József Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész alakít. Vele beszélgettünk a darabról, színházról és magáról az életről.

– Miről szól önnek a darab, s miként létezik – ön szerint – Bódi Vencel figurája a műben?

– Szól az ünnepekről, a szeretetről, ragaszkodásról, elvándorlásról, és közben sok olyan kérdést vet fel az író, amely talán szorongatóbb, mint valaha: meg tud-e maradni a család, a hitünk, a közösségeink, a kultúránk, az ünnepeink. Bódi Vencel a darabban végig küzd a saját igazságáért és a saját hitéért: azért, hogy maradjanak egyben, úgy sokkal könnyebb, az megoldás mindig mindenre, ha szétszélednek, az a lehető legrosszabb. Az ő igazsága ragaszkodás a gyermekéhez, a barátsághoz, szülőföldjéhez, kultúrájához – és ezzel nekem azonosulni nem is volt olyan nehéz.

– A Színház- és Filmművészeti Egyetemen most osztályvezető tanár. Milyen most ott a hangulat, s milyen lenyomatott őriz a modellváltás?

– Nagyon jó, nagyon aktív az osztályom, tele vagyunk lelkesedéssel, izgalommal, munkával. A másfél-két évvel ezelőtti helyzet nyomait még sokáig fogjuk érezni, az én dolgom viszont feltétlenül annyi, hogy a fiatalok szakmai képzését felelősen és tisztességgel elvégezzem. Mindenkinek van egy-egy belső monológja a történtekről, de a nagy baj az, hogy emellett kevés a dialóg; azonban az egyetem legfontosabb dolga nem változott: a tanulás folyamata.

– Mire a legbüszkébb a pályája során?

– Szakmai értelemben a minden pillanatban hívő ember vagyok, számomra minden pillanat fontos és érvényes. Elkerült a meghasonlásnak a veszélye, nagyjából sikerült jól kormányozni a dolgaimat. Ha az ember vállal valamit, akkor csinálja, s a hiba lehetősége is megvan benne, de azt vállalni kell, és fontos, minél kevesebbet mutogasson az ember másra. Nagyon fontos, hogy én vagyok a felelőse az életemnek, ezt a tudást köszönöm talán a legjobban a Jóistennek.

(Venczel Hajnalka)