Feltöltve: 2022. szeptember 22. 17:16

A Halott pénz méltán a legnépszerűbb magyar együttesek egyike, és talán nem sértődik meg a formáció többi tagja, ha azt mondjuk: Járai Márk a szív és a lélek ebben a csapatban. A győri születésű, de Pécshez millió szállal kötődő fiatalember vasárnap este elvarázsolta a Borudvar közönségét. Sőt, még meg is ríkatta egyikünket-másikunkat…

Egy szál gitár és egy pohár rozé. Ennyi volt a segédeszköze Járai Márknak, de ez is bőven elég volt ahhoz, hogy módosult tudatállapotba hozza a Borudvar publikumát. Hogy mekkora hatással volt a hallgatóságra a Halott pénz frontembere? Frenetikussal. Ezt abból mértem le, hogy a közönség szinte megállás nélkül üzemeltette a mobiltelefonja kameráját, és félig-meddig önkívületi állapotban tapsolták-ünnepelték Márkot.

A szikrázóan tehetséges muzsikus egyforma tehetséggel játszik gitárja és a közönség lelke húrjain. A ballada az öcsémről című Cseh Tamás-dal könnyeket csalt ki még e sorok írója szeméből is, hát még a publikum hölgytagjaiéból… Járai olyan átéléssel zenél és énekel, hogy az még egy kősziklát is megindítana.

A pécsi kötődés mindvégig tapintható volt, de amikor felhangzott a Csak hang legyen és fény című Kispál és a borz-sláger, akkor az egész közönség Márkkal énekelte, hogy „Egy vetélkedőben nyertem ezt az álmom.”

A következő Petőfi-vers, a Nem ért engem a világ interpretációja, ha lehet, még az előző szám hatását is felülmúlta.

Aztán jött a Bagossy Brothers talán legismertebb száma, az Olyan ő, és persze a refrént itt is énekelte a közönség Márkkal együtt.

No és Dinnyés József Hajnali éneke?! „Elkártyáztam a gyönge szívem / Suhogasd le a szoknyád hajnal / Pálinkát lehelek rád szelíden…”

Majd egy kis Parno Graszt hosszú nyelű késekkel, megérkezett a Margaret Island is. A koncert végén pedig, a ráadásban volt mindenféle népszerű sláger: Az éjjel soha nem érhet véget meg hasonlók, de Márknak még ez is jól állt!

A közönség nem akarta leengedni a színpadról kedvencét, de egyszer minden véget ért, még ez a feledhetetlen bő egy óra is…

(Ch. Gáll András)